Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG
Abban az arányban, ahogy a kamara adósságai növekedtek - mert bevételei a hatalmas arányú katonai kiadásokra sohasem voltak elegendőek -, egyre erőszakosabb eszközöket alkalmazott. A kamara jelentései tele vannak panasszal, hogy teljes az eladósodás, és már senki sem hajlandó kölcsönt nyújtani neki. Minthogy pedig a tizenöt éves háború kirobbanása óta a katonai szükségletek ugrásszerűen növekedtek tovább, ugyanakkor egy időre a megyei hadiadó - mint jövedelmi forrás - is elesett a kamarától, mert 1593 óta többnyire rendi szervekhez folyt be, a rendes királyi jövedelmeket emelni már nem lehetett: a hiányt a kamara erőszakos birtokfoglalásokkal próbálta pótolni. A legkülönbözőbb ürügyek alapján, koholt vádakkal támadta meg a birtokosokat, vonta kétségbe az örökösödési jogot, vagy pedig hűtlenség címén indított pert, és az elkobzott birtokokat pénzzé téve igyekezett rendbehozni költségvetését. Az országgyűlés már 1580-ban erélyesen tiltakozott a jószágfoglalások ellen, de főleg a kilencvenes évektől állandó napirendi pontokká váltak a rendek viharos kitörései, mert ekkor már gyakran a peres eljárást is mellőzve fosztotta meg mindkét magyarországi kamara a nemeseket birtokaiktól. A birtokelkobzásokat maga az udvari kamara sürgette és adta meg e sajátos pénzszerzési forrás indokolását azzal, hogy a fiskális pörök legalább ugyanannyi bevételt jelentenek, mint az országgyűlés által megajánlott rendkívüli jövedelmek, tehát igyekezzenek a kamarák ezt minél inkább kiaknázni. A szepesi kamarának - akárcsak a pozsonyinak a maga területén - a század utolsó évtizedében valóban szinte központi ténykedésévé vált a törvénytelen birtokfogalalás. A helyzetet érzékelteti, hogy már 1592-ben a kamara jövedelmeinek több mint egyharmadát (36330 forintot, többet, mint a harmincadok összes bevétele) a nagyrészt jószágfoglalások következtében történt új adományozások tették ki, az összeg pedig a következő években még tovább nőtt. A királyi jog érvényesítésének ez az elfajult, meghamisított módja vezetett oda, hogy a kamarát a nemesség jelentős része „minden gonoszság kútfejének" tartotta és 1604-ben el is törölte. m ) A végvárak és a katonaság ellátása A szepesi kamara legfőbb rendeltetése, működésének legfontosabb célja és értelme - ahogy ezt a királyi utasítások is rögzítik - Felső-Magyarország megtartása, a töröktől való megvédése volt, amennyiben reá hárultak e feladat gazdasági, pénzügyi vonatkozásai: a végvárak fenntartása és a felső-magyarországi főkapitányság alatt szolgáló katonaság ellátása. Nyugodtan lehet mondani, hogy lényegében egész tevékenysége végső fokon ide torkollt, amit számszerűen érzékeltet az a tény, hogy évi bevételeinek általában felét közvetlenül katonai kiadásokra fordította, de közvetetten a fennmaradó hányad egy része is katonai célokat szolgált. A védelem a felső-magyarországi várakra összpontosult, amelyeknek nagy része körül közvetlen kamarai igazgatás alatt álló, kisebb-nagyobb kiterjedésű királyi birtokok, vártartományok terültek el. E várbirtokok összes jövedelme az illető vár eltartását szolgálta, de azt csak kis részben fedezte. Az utasítások azért írták elő követel-