Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

Az eddigiekben felsorolt feladatkörök, működési területek a kamara fő jövedelmei köré csoportosulnak. A fennmaradt kamarai zárszámadások szerint a felsorolt jövedelmekből (tehát: dica, városi taxa és cenzus, lucrum camerae, harmincad, bányabér, bányajövedelem és tized), tehát a rendes és rendkívüli kamarai jövedelmekből, valamint a pozsonyi kamarától évente általában átutalt 14000 forintnyi segélyből az 1570 - 90-es esztendőkben a kamarának évi 60000-80000 forint bevétele volt. Ehhez időnként csak ad hoc bevételek járultak, mint például lefoglalt csempészáruk, kincstári javak elzálogosításáért fizetett összegek, a király által kiutalt rendkívüli segélyek stb. k) Királyi birtokok A királyi birtokok jövedelme éppen a szepesi kamaránál játszott döntő szerepet a kincstári bevételek között. E jövedelmek azonban nem folytak be a kamara pénztárába (mert minden esetben közvetlenül a központjukban álló vár szükségleteire fordíttattak). Ugyanakkor a várbirtokok igazgatása szorosan összefonódott a kamara hadi, közigazgatási és katonai pénzügyigazgatási teendőivel, ezekkel együtt egészen különálló feladatkomplexumot alkotott, amely a szepesi kamara működésének súlypontjává vált. A török veszély szükségessé tette minél több vár királyi kezelésbe vételét, és ezek eltartására várbirtokok szervezését. Ezért már a negyvenes évektől a magyar kamara, majd az alája rendelt jövedelemigazgatóság egyik fontos feladata lett a kettős királyság küzdelmei alatt eladományozott kincstári javak viszszavétele, a királyi jog érvényesítése Felső-Magyarország birtokállományában, a koronára visszaháramló birtokok kikutatása és ezek közül főleg a legveszélyeztetettebb területeken minél több birtok közvetlen kincstári kezelésbe vétele. Az ötvenes években Erdéllyel kirobbant harcok azonban erősen gátolták e törekvés valóra váltását, a feladat megoldására a jövedelemigazgatóság erői elégteleneknek bizonyultak, ezért a király az 1567-ben felállított szepesi kamara elé elsőrendű feladatként tűzte ki, hogy az alája rendelt országrészben tisztázza a zavaros birtokjogi helyzetet, kutassa ki a jogtalanul magánkézen levő királyi javakat, szerezze vissza azokat, és ha célszerűnek látszik, vegye őket közvetlen kamarai kezelésbe vagy pedig tegyen javaslatot értékesítésük módjára (újra történő eladományozás, elzálogosítás stb.). A feladat tehát két ágra oszlott: egyes birtokokon a közvetlen kamarai igazgatás bevezetése, másrészt a királyi jog (ius regium) egyéb módon való érvényesítése. Az esetek többségében az adott viszonyok folyományaképpen az utóbbi következett be. I) A királyi jog érvényesítése Bár az 1567-i utasítás első helyen hívta fel a kamarát a kincstári javak számbavételére, a királyi várak, mezővárosok, falvak, valamint a jogtalanul elidegenített vagy zálogban lévő királyi javak összeírására és a várhatóan a királyra szálló birtokok nyilvántartására, a kamara az első években ezt nem tette meg. Csupán az 1570-ben