Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

lentkezett és a legjelentősebb jövedelmi források közt szerepelt, külön kell említeni a tizedbérletet. Már Werner György igazgatósága idején a kiépülő végvári vonal katonaságának egyre nagyobb élelmiszer-szükségletei indokolták, hogy a király bizonyos egyházi jövedelmeket katonai célokra foglalt le. így például 1548-ban az egri püspök lemondott tizedjövedelmének 2/3-áról, és ezt nagyrészt az egri vár szükségleteinek fedezésére fordították. 1563-ban a püspök egész tizedjövedelmét átengedte erre a célra. Korábban a felső-magyarországi jövedelmek igazgatójának, majd 1567-tôl a szepesi kamarának volt a feladata, hogy elsősorban az egri egyházmegyétől, de máshonnan is minél nagyobb mennyiségű dézsmát vegyen bérbe, és azt a végvárak katonaságának élelmezésére használja. Az egri egyházmegye magába foglalta Heves, Borsod, Abaúj, Sáros, Bereg, Zemplén, Szabolcs megyét, valamint Zaránd egy hányadát. E terület tizedeinek nagy részét a tárgyalt korszakban a szepesi kamara bérelte (kisebb része magánföldesúri bérlők kezén volt). 1572-ben például a kamara 3140 forint bért fizetett az egri püspöki tizedekért, ezen túl 1832 forintért bérelte még az egri káptalan tizedeit és 506 forintért a káptalan quartáját. Az egri egyházmegyén kívül a kamara árendálta még az esztergomi érsekség Gömör és Torna megyei tizedeit, valamint az erdélyi püspökség dézsmájának bizonyos részét is. 1588-ban a kamara által dézsmabérletre kifizetett összeg - nem számítva az erdélyi püspökségnek fizetett bért 6313 forint 33 dénárt tett ki, a dézsmából befolyt haszon pedig az egri és esztergomi tizedeknél évente több mint 10000 forint, az erdélyi tizedeknél több mint 500 forint volt. Az egyes várak udvarbíráinak, valamint élésházak kezelőinek (annonarius) jelentése alapján minden évben a kamara tanácsa állapította meg, hogy mennyi tized bérletére lesz szükség, megkötötte a bérleti szerződést, és a bérleti összeget is a kamara pénztárából fizette ki. A tizedek összeírását és begyűjtését a tizedszedők (decimatorok) végezték, akik kamarai tisztviselők voltak, esküt tettek, részletes utasításukat pedig a kamara tanácsától vagy számvevőségétől kapták. A hagyományos tizedszedői kerületeken belül a decimátor sorra járta a falvakat, és összeírást készített a tizedkötelesekről, majd a falusi bírák segítségével behajtotta a természetben szolgáltatott gabona, bor és állattizedeket, illetőleg a pénzen megváltott tizedeket, valamint a zsellérek által fizetett úgynevezett kereszténypénzt. Az összegyűjtött jövedelmeket a kassai vagy valamelyik más élésházba szállíttatta be, illetve valamelyik vár udvarbír áj ának szolgáltatta be a decimátor. Ennek módját a kamara állapította meg. (Például a hetvenes években az esztergomi érsekségtől bérelt Torna megyei tizedek felét Szendrő, negyedét Szádvár, negyedét Krasznahorka vára kapta. Hasonlóan szabályozták a többi tizedjövedelem sorsát is.) A tizedelésről készített lajstromokat (regesta decimarum) és az elszámolást a szepesi kamara számvevőhivatalába szolgáltatták be, ahol felülvizsgálták, majd a más tisztviselőknél követett eljárás szerint a kamara tanácsa adta meg a jóváhagyást. Az összegyűjtött tizedek felhasználása szintén a kamara felügyelete alatt történt, ez azonban már a katonaság élelmezésének kérdéséhez tartozik.