Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG
munkáját, 49 legfeljebb talán a kamara egyik írnoka lehetett segítségére. Végül valószínűleg szintén az 1570-ben kiküldött bizottság jelentésének hatására - 1571 áprilisában a király kinevezi mellé segédül a latinul, németül és magyarul egyaránt tudó Pobest Cirjákot, 50 aki ilyen minőségében szolgált haláláig, 1574-ig. Az iratok világosan mutatják, hogy kettőjük közt már 1571 óta oly módon oszlott meg a munka, hogy a számvevő a latin számadásokat, segédje pedig elsősorban a német nyelvűeket nézte át. 51 Ezt a megosztást az indokolta, hogy a szepesi kamara hatásköre a hadiellátásra is kiterjeszkedvén, számos olyan katonai tisztviselővel állt kapcsolatban, akik németek voltak, s németül vezetett számadásaikat a kamara számvevőségéhez terjesztették be (mint például az élelmező tisztek, annonariusok, az építészeti tisztek mellett működő írnokok, szertárgondnokok stb.), másrészt az udvarbírák, harmincadosok, bányatisztviselők egy része szintén csak németül tudott. A szepesi kamara szélesre szabott működési köre azonban mindenképpen indokolta a már 1571-ben felvetődött szervezeti módosítást, és ez 1575-ben meg is történt: a számvevő mellé két segédet neveztek ki, More Jánost „ad latinas rationes" és Gschlendt Jánost az időközben elhunyt Pobest helyére „ad germanicas rationes". Gschlendt néhány hónapig maradt csak, és a jelek szerint azért távozott, mert kevesellte fizetését. A kamara a teendők sokasága miatt indokoltnak tartotta igényét, és még 1575-ben javasolta a királynak, hogy a korábbi német számvevő segédnek adja meg a számvevő mester (magister rationum) címet a megfelelő fizetéssel, és rendeljen mellé még egy segédet. 1576. április l-jén Gschlendt vissza is tért, most már a számvevő mesteri tisztségre. 52 Ettől fogva két osztályra vált szét a számvevő hivatal. 1577-ben például Jezerniczky György, a „magister rationum latinarum" („magyar számvevőnek is nevezték") segédje More János, a Gschlendt helyére került Than Antal a „magister rationum germanicarum", segédje Trigler György. A két számvevő és két segéd mellett még egy vagy két írnok (scriba rationaria) működött a számvevő hivatalban a hetvenes évek derekától. 53 A hivatal nem vált szét két külön - latin és német - számvevő hivatallá, ha elő is fordul az „officina rationaria latina", illetőleg „teutsche Buchhalter Amt" kifejezés, az általános megjelölés korszakunk tartalma alatt: a „latin (illetőleg német) számadások mestere (segéde, Írnoka)", ami csak arra utal, hogy a latin, illetőleg a német számadások felülvizsgálata az egységes számvevőségen belül két külön osztályban történt. E 244. Liber exp. 1571. márc. 22. E 249. Ben. mand. 1571. ápr. 26. E 554. Városi és kamarai iratok Fol. Lat. 913, 39. E 244. Liber exp. 1575. okt. - Vö. E 264 „Memóriáié quadripartitum" utolsó oldalán levő bejegyzések közt a Geschlendtre vonatkozó részek. Pl. 1575. jan. l-jén „S. L. D. Suscepit officium scribatus rationariae". 1577. jan.-ápr.: Sirinus János (aki aztán regestrator lett), augusztustól Ligustius Wolfgang. Vö. E 264. Memor. quadr. 157.
