Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

számvevősége, egyet az udvari kamara számára, év végén pedig évi zárszámadást, mellékelve tételenként a megfelelő nyugtákat és fizetési meghagyásokat. A pénztárhoz a pénztáros és az ellenőr - kétkulcsos rendszer alapján - csak egyszerre nyúlhatott. A legtöbb esetben a bevételek nagy része nem folyt be készpénzben a pénztárba, mert a helyi tisztviselők a sürgősség miatt a helyszínen kifizették: ilyenkor a tisztviselők a pénz helyett a pénztárnok nevére szóló nyugtákat küldték fel Kassára, amelyeket a számvevő és a tanács előbb megvizsgált, és csak ezek jóváhagyása után könyvelhetett el. e)A számvevő hivatal szervezete Ahogy Felső-Magyarország pénzügyigazgatásában hivatalszervezetileg az 1567 előtti állapottal összehasonlíva döntő elvi változást hozott az, hogy az ügyeket a pozsonyi kamarának mindenben alárendelt egyetlen személy helyett kollegiális testület intézte (az ügyvitelben a fentebb felsorolt tisztviselőkre támaszkodva), alapvető változás következett be a számvevés rendszerében is. Ellentétben a korábbi helyzettel, amikor a jövedelmek igazgatója az összes számadást a pozsonyi kamara számvevőjéhez terjesztette fel, most az ellenőrzés első fokon a szepesi kamara saját számvevőjére hárult. A kamara feladata lévén egy egész országrész valamennyi jövedelmének kezelése, természetszerűen igen nagy, sőt döntő súly helyeződött arra a tisztviselőre, aki az összes bevételt és kiadást, mind a külső tisztviselők, mind a kamara pénztárosának számadásait felülvizsgálta, és így a legfőbb pénzügyi szakértő szerepét játszotta a tanács mellett. Sőt, a pénzügyek sokrétűsége miatt a számvevő tisztségéből rövid idő alatt külön segédhivatal, a számvevő hivatal (officina rationaria) fejlődött ki. A számvevőség fontos szerepe indokolja, hogy szervezeti fejlődését röviden áttekintsük. 1567-ben a király egy számvevő mestert (Kremer Mihályt, a pozsonyi kamara korábbi alszámvevójét) és egy segédet (coadjutor) nevezett ki a szepesi kamarához. E két fő azonban már kezdetben sem volt "legendő a rengeteg számadás felülvizsgálására, különösen mivel Pesthy Ferenc sok évről elmaradt jövedelemigazgatói számadásait Is ellenőrizni kellett. Ezért a kamara ebben a feladatkörben 1569-beSl a számvevő mellett ideiglenesen már két embert foglalkoztatott.

48 Kremer Mihály 1569. március 22-én meghalt, tisztségét a pozsonyi kamara számvevőségétől áthelyezett Jezerniczky György vette át, aki már hivatalbalépésétől kezdve ismételten sürgette, hogy két állandó segédet (adiutor) nevezzenek ki melléje, mert munkáját egyedül képtelen ellátni, hiszen annyi ellenőrzésre szorulév számadás jön be a kamarához, sőt igen sok már évek óta elintézetlenül hever a kamarában. A jelek szerint azonban segítséget egyelőre nem kapott, még 1571 tavaszán is egyedül végezte E 23.1.itterac camerae Scepusiensis 1569. márc. 25.