Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

kívánták a tanácsüléseken a teljes létszámot -, de gyakran csak az elnök és egy-két tanácsos, vagy csak egy-három tanácsos neve. A pozsonyi kamarához vagy az alsóbb hivatalokhoz illetőleg magánszemélyekhez szóló iratokon csak „Sacrae Carsareae Regiaeque Maiestatis Camerae Scepusiensis preafectus et consiliarii" megjelölés olvasható, és a tanácsosok pecsétje látható. Az aláírt és lepecsételt iratok elküldéséről szintén a titkár gondoskodott. A kamara pecsétjét egy kétzáras ládában őrizték, amelynek egyik kulcsa az elnöknél, a másik a titkárnál volt. Az altitkár a titkár munkáját segítette, mégpedig egy 1588-as irat szerint: a megírt fogalmazványokat tisztázta le, és az egyszerűbb ügyeket (leviora negotia) maga expediálta.

43 c) Regestrator Az ügyintézés irányításában tehát igen fontos szerepkört töltött be a kamara titkára, hiszen a fogalmazványok elkészítésén, az iroda munkájának irányításán, a kiadományozáson túl a 70-80-as években a kiszállásokon például várak, helyi tisztviselők ellenőrzésekor az elnök vagy egy tanácsos mellett a titkár is részt vett. Mindezeken túl az első években elvben a titkár feladata volt a lajstromozás is, hiszen az 1567-i utasítás azzal is megbízta, hogy a fontosabb iratokat különböző kötetekbe másolja le. Ez azonban a jelek szerint nem történt meg, részben a titkár többirányú elfoglaltsága, részben hiányos tudása miatt. Másolati könyvek 1567 és 1571 közt nem is maradtak fenn. Ez nem pusztán a véletlen műve, mert kétségtelen például, hogy a királynak küldött jelentések másolati könyveinek sorozatát csak 1571 elejétől kezdték vezetni. E hiányosságot is az 1570-ben kiküldött bizottság fedte fel, és ennek eredményeként tudható be, hogy 1571-ben a titkár már valóban készített másolati könyveket, amelyekbe a fontosabbnak vélt iratokat minden különösebb rendszer és belső összefüggés nélkül bemásolta.

44 A bizottság azonban ezzel nem elégedett meg, hanem rámutatott, hogy a kamaránál be nem töltött külön lajstromozói (regestrator) tisztségre szükség van, és 1571 májusában a király ki is nevezte Dombrini János litteratust erre a célra, évi 100 Ft-os fizetéssel.

45 Dombrini hozzá is látott a rendszeres másoláshoz. Az általa megkezdett és utódai által folytatott sorozatokból fennmaradtak a következők: mindenekelőtt a kamara által a királyhoz, illetőleg az udvari kamarához küldött valamennyi jelentés időrendben egymás után következő másolatai, amelyeket 1571 februárjától kezdve hiánytalanul készítettek korszakunkban (5 vaskos kötet: „Liber expeditionum ad S. M. directarum"). A tanácsüléseken megtárgyalt és a titkár által elkészített fogalmazványokat az irat expediálása után a regestrator kézhez kapta, lemásolta a kötetbe, a fogalmazványra 43 E 244. Liber exp. 1588. fol. 435. 44 Két ilyen vékonyabb kötet maradt fenn: „Liber minutarum" (1472. raksz.) és „Protocollum informationum, aliorumque littcramm ... in diversis negotiis anno 1571 expeditarum" (1473. raksz.). 45 E 244. Liber exp. 1571. márc. 30. - E 249. Ben. mand. 1571. máj. 15.