Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

működését és szüntesse meg azon zavaros állapotot, amely „a Breiner-féle instrukció be nem tartása" (non observatio instructionis Breunerianae) miatt állt elő. A bizottság elnöke báró Aichpüchl (Aichpichel, Aichpigel) Károly Teofil, tagjai gróf Löwenburg János és Ferschner György bécsi udvari kamarai tanácsosok voltak. A bizottság 1694 novemberétől 1695 júniusáig a Breineréhez hasonló széles körű vizsgálatot tartott, majd ennek eredményét a kamara számára 1695. június 20-án kiadott instrukcióban foglalta össze. (Ez másolatban a jelen sorozatban is megtalálható No 372. alatt.) Az utasítás alapvetően újat nem hozott, inkább csak bizonyos vonatkozásokban újra és erőteljesebben megismételte a Breiner-bizottság határozatait, bizonyos pontokon, egyes jövedelmi ágak (a sóügy, a bányászatba kincstári birtokok) igazgatása vonatkozásában kibővítette azokat, egyébként pedig az 1690-i instrukcióra hivatkozott. A kamara szervezeti kereteit, ügyintézésének 1690ben meghatározott formáját lényegében érintetlenül hagyta, illetőleg ebben a tekintetben is az 1690-i intézkedések pontos betartását rendelte el. Egyetlen lényeges szervezeti változtatása az, hogy a kincstári birtokok igazgatóságát és a gabonaügyi számvevőséget az egységes számvevőhivatalba olvasztotta be. A jelen állag egységes időrendi sorozatban részben a bizottságnak a kamarához intézett eredeti rendeleteit, részben pedig kamarai tisztviselők és mások által a bizottsághoz benyújtott, a bizottság által pedig a kamarához véleményezésre átküldött beadványokat, kérvényeket tartalmazza. Minthogy a bizottság vizsgálata kiterjedt a kamara működésének egészére, feladata volt tisztába jönni a kamra belső szervezetével és a külső tisztviselők, jövedelmi ágak állapotával (status internus et externus camerae), az iratok mindeme kérdésekre vonatkoznak, információkat kérnek egyes részleteket illetően vagy átfogóan rendelkeznek, illetőleg e kérdésekkel kapcsolatos beadványokat továbbítanak. Döntő súllyal azokra a problémákra irányulnak, amelyek a bizottság vizsgálatának homlokterében álltak, tehát: személyzeti kérdések, a tisztviselők hátralékai, a kamara adósságai, a számvevés módja, a felső-magyarországi sókereskedelem, a bányászat, a kincstári birtokok jövedelme. Az iratok - tekintet nélkül arra, hogy bizottsági rendeletről vagy továbbított beadványról van szó - egyetlen időrendi sorozatban vannak elhelyezve. Az iratokat később - a XVIII. században - 1-től 372-ig leszámozták. (Az utolsó irat a bizottság által kiadott instrukció.) A bizottság rendeleteit az irattáros ugyanazon módszer szerint, ahogy a királyi, udvari és magyar kamarai leiratokkal szokásban volt, egykorúan lajstromozta; ennek nyoma az iratokon a „regestrata" jel. E tartalmi kivonatok a királyi rendeletek 1695-1703-i mutató-lajstromkönyvéhez kötve „Liber regestrationis decretorum Excelsae Caesareae Commissionis Aichpichlianae in annis 1694 et 1695" címmel a Benigna mandata c. sorozatban találhatók. Kutatásnál ez a segédlet ma már mellőzhető, mert rendelkezésre áll egy, a XVIII. században az iratok leszámozásakor készült, az előbbinél lényegesen hasz-