Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

számadások: praesentatae, extradatae, replicatae, revisae, censuratae et carundem convictio és complanatio (az utóbbi kettőben megadja az összeget is). A kötet felosztása: bányák (szomolnoki, nagy- és felsőbányái, a nagybányai pénzverőház, a szomolnoki rézkereskedelmi vállalat tisztviselői), harmincadosok (harmincadhelyenként, 1715-ig az országgyűlés által akkor megszüntetett helyek is), a kamara pénztári hivatala, a szőlő- és borinspektoratus, az udvarbírák, uradalmi számvevők, kasznárok, kulcsárok (uradalmanként), a tizedbérlet, malmok, a tokaji rév, a szabad királyi városok (amelyeknek évi számadásait ugyancsak a kamara vizsgálta felül) stb. A kötetben nyilvántartott számadások nincsenek meg; a számvevőség irattárának pusztulásával ezek is elpusztultak. Ami utólag előkerült belőlük, az a „Számvevőségi iratok 1551-1779" nevű mesterséges állagban (E 705) kapott helyet. A kötet első lapjain betűrendes mutató tájékoztat arról, hogy egy-egy tisztviselő számadásai melyik fólión vannak nyilvántartva. E 263. LIBRI PERŒPTIONUM ET EROGATIONUM pénztárkönyvek) 1567-1746 16 csomó Pénztárkönyvek, számadások stb. 91 kötet, illetve füzet 16 csomóban. A kamara, ha koronként - hatásköri változásaitól függően - el is látott egyéb, közigazgatási stb. feladatokat (amelyek a történetkutatás szempontjából legalább annyira fontosak, mint a szorosan vett pénzügyi teendők), eredendően és döntően mégis pénzügyigazgatási szervezet, amelynek legfőbb feladata a rendes és rendkívüli jövedelmek behajtása és azoknak a - koronként ugyancsak változó - országos, illetve királyi szükségletekre való fordítása volt. E működésének eredményét a legösszevontabban és legplasztikusabban a jövedelmekről és kiadásokról készített számadások tükrözik. E számadások mindannak, ami az iratanyagban sokrétűen és szerteágazóan található, mintegy sűrített esszenciáját adják, és rávilágítanak arra, hogy mennyiben volt sikeres és eredményes az egész szervezet működése. Bármennyire is változott az idők során maga a szervezet, a pénzügyi igazgatás és a pénzkezelés módja a lényeget tekintve azonos maradt: az egyes jövedelmi ágak tisztviselői (harmincadosok, adószedők, tizedszedők, bányatisztek, udvarbírák stb.) évenként meghatározott módon számadással tartoztak a kamarának, a kamara pénztári hivatalának pedig évenként számadást kellett készítenie, amely az egész szervezet évi működésének mintegy mérlegét adta. A kamara pénzkezelésével kapcsolatos egész számviteli jellegű iratanyagot (kezdve a számos jövedelmi ág kezelői által készített lajstromoktól, jegyzékektől, kimutatásoktól, negyedévi és évi számadásoktól és ezek mellékleteitől egészen a kamara pénztára által készített évi zárszámadásokig és a számvevő által készített