Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

különböző nyilvántartásokig, másolati könyvekig, kimutatásokig stb.) ama segédhivatal őrizte, amely ezek ellenőrzésére volt hivatva: a számvevőség. A számvevőhivatalnak a szepesi kamara megalakulásától megszűnéséig a rendes irattártól (registratura) független, külön irattára volt; itt őrizték többek közt az évi összbevételekről és -kiadásokról készített zárszámadások sorozatát is. (A XVIII. században a kamara kassai házában az első emeleten, két szobában tárolták az 1567-ig visszanyúló hatalmas tömegű számvevőségi iratanyagot.) A kassai számvevőhivatal irattárát az 1770-es években a pozsonyi kamarai számvevőség irattárába szállították fel, s itt 1786-ban és a következő években - a kamara Budára költözése kapcsán - az egész irattár túlnyomó részét, mint hasznavehetetlent, kiselejtezték és papírmalomba küldték. így pusztult el - a pozsonyiéval együtt - a szepesi kamara számvevőségi irattárának zöme, s csak egyes sorozatok és töredékek kerülték el az enyészetet. E töredékek közé tartozik a jelen sorozat, s az alább ismertetendő három kisebb állag. (Más, hajdan a számvevőségben őrzött sorozatok és iratok találhatók még a kamarai archívum különböző sorozataiban és a „Városi és kamarai iratok" című gyűjteményében, valamint a „Számvevőségi iratok" mesterséges állagban.) A jelen sorozat túlnyomó részét a kamara, illetve adminisztráció pénztárosa (pénztári hivatala) által az összpénzbevételről és -kiadásról készített évi zárszámadások, illetve pénztári naplók teszik ki: néhány kötet más jellegű, bár ezek is a kamara pénzkezelésével függnek össze. A pénztáros (perceptor) feladata volt amellett, hogy kezelte a kamara pénztárát, átvette a bevételeket, a tanács írásbeli meghagyása mellett kifizetéseket eszközölt, a pénztár forgalmáról naplót vezetni és meghatározott időközönként kimutatásokat és zárszámadást készíteni. Mellette rendszerint egy ellenőr (contrascriba) működött, aki párhuzamosan külön naplót vezetett, így tételről tételre ellenőrizte a pénztáros ténykedését, továbbá bizonyos korszakokban - amikor a kamara ügyköre különösen kiterjedt - pénztári segéd (coadjutor) állt mellette. A XVIII. század elején véghezvitt financiális reformig - amikor is a pénztárügyet elkülönítették a kamarai pénzügyigazgatástól - a pénztáros minden tekintetben a kamarai szervezet alá volt rendelve, a kamara utasításai szerint működött, és annak tartozott elszámolással. A hivatali utasítások általában előírják, hogy a pénztáros valamennyi bevételről és kiadásáról vezessen naplót (diurnum), negyedévenként összevont kimutatást (extractus), az év végén pedig számadást (rationes) terjesszen be. A kamara - hivataltörténeti szempontból - első korszakában, amely 1567-től a Bocskai-szabadságharc alatti megszakítástól eltekintve 1619-ig tartott, a pénztáros a kamara saját számvevőségéhez terjesztette be számadását, ahol felülvizsgálták, majd a kamarai tanács a számvevő megjegyzéseit figyelembe véve elfogadta vagy elvetette azt; a számadás egy példányát pedig a bécsi udvari kamarához küldték fel. 1622 után megváltozott a helyzet: az adminisztráció formájában újjászervezett pénzügyi hatóságnak 1690-ig számvevősége nem volt, a pénztár bizonyos tekintetben függetlenült az adminisztrátortól, illetve annak mellérendelve, közvetlenül a