Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

A még jelenlegi állapotában is igen terjedelmes sorozat persze nem hiánytalanul tartalmazza azokat a beadványokat, amelyek több mint 200 év folyamán a kamarához érkeztek; a hatóságoknál általában uralkodó szemlélet a bizonyos idő után elévülő, a folyó ügyvitelben már mellőzhető és jogi szempontból nem hasznosítható iratokat (inutilia) mostohán kezelte. Míg a felsőbb rendeleteket évtizedekre, sőt századokra visszamenően is bizonyos megkülönböztetett kezelésben részesítették, a birtokjogi, gazdasági vagy egyéb gyakorlati szempontból fontosnak tartott iratokat az irattárban vagy a számvevőségen szintén külön csomókban, zsákokban, szekrényekben nyilvántartották, addig az egyéb beadványok hatalmas tömegében csak helytöltő ballasztot láttak; ezeket igyekeztek az útból eltenni, rendezetlenül bezsákolták valahová, közülük tömegesen selejteztek ki, semmisítettek meg iratokat. E beadványok például a XVIII. században az adminisztráció kassai házában az irattár melletti sötét, nyirkos, bolthajtásos szobába voltak (egy 1774-i jelentés szerint „mint széna és szalma") behányva, eredeti fascikulusaik részben széthullva stb., míg aztán a század végén a pozsonyi kamara levéltárába szállították, majd újabb évszázad elmúltával a Magyar Országos Levéltárban pontos időrendben állították fel. Idők folyamán, főleg a korábbi, XVI-XVII. századi anyag erősen megritkult, a sorozat tehát csonka, de a Felső-Magyarország XVI -XVIII. századi viszonyaival foglalkozó kutató számára még így is az értékes történeti adatok gazdag lelőhelye. Összefoglalóan és nagy általánosságban úgy határozhatók meg a sorozatban foglalt iratok, hogy minden olyan, a kamarához beérkezett irat itt található, amely nem felsőbb rendelet, továbbá amelyeket a kamarai ügyvitelben szerepet játszó különleges - például birtokjogi, gazdasági - szempont miatt nem különítettek el és nem helyeztek külön sorozatba. A sorozatnak több mint felét a különböző kamarai tisztviselők azon felterjesztései és jelentései (repraesentationes, informationes) alkotják, amelyek elsősorban az illető kincstári jövedelmi ág állapotát, problémáit, nehézségeit stb. világítják meg, de ezen túl gyakran az országrész közállapotaiba, katonai, politikai történetébe is bepillantást engednek. Itt találhatók azok a levelek, illetőleg jelentések, amelyeket a XVI-XVII. századi Felső-Magyarország végvárai körül szervezett várbirtokok, majd a XVII. század végétől megszervezett kincstári uradalmak udvarbírói, az országrész húsz-harminc külkereskedelmi vámhelyének harmincados ai, a szepesi kamara alá tartozó bányák (már amikor ezek - a nagybányai, felsőbányái arany-ezüstbányák, pénzverő üzem, a szomolnoki rézbánya, a sóvári sóbánya és sófőző üzem stb. - a kamara közvetlen igazgatása alatt állottak) bányatisztviselői a kamara által bérelt egyházi tized dézsmaszedői, az adószedők (amíg az adóügy a kamara alá tartozott, tehát a XVII. század közepéig), a sólerakodóhelyek sótisztjei, a fontosabb várak mellett szervezett élésházak annonariusai (később annonae praefecti), valamint egyéb, bizonyos ideig fennálló hivatalok tisztviselői, mint például a XVII -XVIII. század fordulója körüli évtizedekben a kincstári uradalmak igazgatói, a szőlőfelügyelők, (a XVIII. században) a harmincadfelügyelő stb. és - főleg a XVIII. században - a kebelbéli segédhivatalok, számvevőség, pénztár, irattár és a bizonyos értelemben a kamara függé-