Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

seben álló felső-magyarországi postaszervezet tisztviselői; a postamesterek küldtek a kamarának. A levélírók közt elvétve akadnak országos főméltóságok, például nádorok, országbírák (bár ezektől a „Litterae Camerae Posoniensis et aliorum" c. sorozatban is találhatók levelek); igen sűrűn szerepelnek viszont a felső-magyarországi főkapitányok, továbbá a XVI -XVII. századi végvárak kapitányai, az országrészt a XVII. század utolsó harmadában megszálló császári katonaság parancsnokai, valamint egyéb katonai tisztviselők, mint például élelmezési tisztek, katonai fizetőmesterek, építészeti és erődítési tisztek és fizetőmesterek stb. Igen sok levél található a felsőmagyarországi vármegyéktől, a kamara hatásköre alá tartozó szabad királyi városoktól, hajdúvárosoktól, bányavárosoktól, és nagy számra rúgnak a kamarai uradalmak mezővárosainak, falvainak jobbágyai által írt panaszok, kérvények, valamint a XVI- XVII. századi végvárak katonáinak helyzetüket felpanaszoló instanciái. Itt vannak elhelyezve a különböző kincstári jövedelmi ágak (például bányászat, pénzverés, egyes harmincadok, birtokok) bérlői, zálogbirtokosai, továbbá a kincstárral valamilyen kapcsolatban álló, a kamarához a legkülönbözőbb, de elsősorban birtokügyekben forduló fő-, közép- és kisnemesek és egyháziak levelei. Mivel a szepesi kamara, illetőleg igazgatóság hatásköre távolról sem korlátozódott a felső-magyarországi királyi jövedelmek kezelésére, hanem - főleg a XVIII. század előtt - kiterjedt az ország közigazgatásának, katonai, politikai igazgatásának számos vonatkozására, a fentebbiekben vázlatosan felsorolt hatóságok, tisztviselők és személyek által írt beadványok sokoldalúan világítják meg ennek az országrésznek a történetét. A több mint negyedfélszáz csomónyi, sokszínű, tartalmilag szerteágazó iratanyag tartalmi vonatkozásairól csak annyit, hogy a kamara hatáskörébe utalt, „Felső-Magyarország" néven összefoglalt országrész főként XVI-XVII. századi történetünkben kiemelkedő jelentőséggel bírt; a XVI. században ez volt a végvári védelem egyik fontos területe, a királyság és Erdély ütközőpontja; a XVII. századi függetlenségi mozgalmak, Bocskai, Bethlen, a két Rákóczi György harcainak területe és törekvésük egyik célpontja („hét vármegye"), majd a XVII. század utolsó harmadában kibontakozó bujdosó-kuruc mozgalom, Thököly harcainak, a Rákócziszabadságharc előkészítésének bázisa. Szükségszerű tehát, hogy a kamarához írt levelek a velük összefüggő dolgokról említést tesznek. Annál is inkább, mert a XVII- XVIII. századi bizalmas iratokban találkozunk is annak a bécsi abszolutizmus törekvéseiben gyökerező elméletnek kifejtésével, amely szerint a kamarára mint a bécsi udvar „őrködő szemére" (vigüans oculura) van szükség ezen a „pártoskodó és nyugtalan elmékkel" teli országrészen, amelynek vidéki tisztviselői a néppel való állandó érintkezésben olyan, a „köznyugalom megbontására kovácsolt terveknek" is tudomására juthatnak, amelyek rejtve maradnak a katonaság előtt. A kamarai tisztviselők valóban játszották is ezt a szerepet, és rendszeresen jelentést tettek a hivatalukba vágó ügyek mellett a vidék közhangulatáról, mozgalmakról, hadmozdulatokról stb. is. A beadványok ezen túl elsősorban olyan problémakörö-