Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

sük rendjében adja meg a beérkezett iratok regesztáit, a másik pedig annak mutatója legyen. E rendelkezést azonban csak négy évvel később hajtották végre, amikor az 1694-ben kiszálló báró Aichpüchl-féle bizottság megismételte a Breiner-féle hivatali reformoknak ezt a pontját is. (L. Aichpüchl-féle instrukció 5. art.) Ennek alapján készítette aztán a kiadói és fogalmazói tisztet viselő tisztviselő (expeditor et concipista) sorozatunk második kötetét, amely - szemben az előző kötettel - immár a kamarához címzett valamennyi iratot, tehát a felsőbb rendeleteket is 1694 novemberétől 1697 decemberéig, magában foglalja. (Pontosabban 1697. szeptember-decemberből csak a felsőbb rendeleteket.) E kötet rendszere ismét elég különös: szakít az előző kötet betűs rendszerével, időrendre, hónapokra tagolódik, azonban minden egyes hónapot iratfajták szerint négy, illetőleg öt csoportra tagol, és egy-egy csoporton belül adja a hónap napjainak időrendjében a kérdéses irat napi keltét és tartalmi kivonatát. E csoportok közül minden hónapnál elől állnak a királyi rendeletek és felsőbb kamarai leiratok (Benignae resolutiones et Décréta...); ezt követik az Aichpüchl-bizottság rendeletei (csak 1695 végéig), majd magánszemélyek levelei (Missiles privatarum personarum), azután kérvények, vélemények, jelentések (Instant iae, Opiniones, Informationes); végül külön csoportban a német nyelvű beadványok német tartalmi kivonatai (Teutsche missiles). E tagolódás havonta ismétlődik. A kötethez az utasításnak megfelelően mutatókötet (1694-1697) készült, amely a személy- és helyneveket kivetítve megadja az irat néhány szavas rövid tartalmi kivonatát és a protocollum fóliószámát. - Az ismertetett protocollum mai megegyező szisztéma szerint készült az 1698-99. évi kötet is, ehhez azonban nincs mutató. 1700-ban ismét visszatértek a betűs rendszerhez, e kötetet azonban, amely elvileg az 1700-1704, 1710-1711. éveket ölelné fel, a gyakorlatban nem vezették; a kötet fel van osztva az ABC betűire, egy-egy betűn belül fel vannak tüntetve az évek és hónapok fejcímei, bejegyzés azonban csak elvétve található benne. Ezután több mint egy évtizedig ismét szünetelt az iktatás. A kamarai adminisztrációt átszervező és működésének évtizedekre irányt szabó 1723-i utasítás egységesítette végül az iktatás rendszerét, és határozta meg azt a következő időkre. A 20. artikulus a jegyző (protocollista) feladatává tette az iktatást, egyelőre ugyan mindössze annyit írva elő, hogy az adminisztrációhoz érkező valamennyi iratot a protocollista az elnök által rájuk vezetett „praesentatum"-ok sorrendjében írja be az iktatókönybe. A kötetek ekkor kezdődő, többé-kevésbé folyamatos sorozata általában a „Protocollum domesticum (uni ver sorúm actorum)" címet viseli, illetőleg hosszabban (például az 1741-i kötet): „Exc. Regiae Camerae Aulicae Viennensis et Ind. R. Camerae Hungaricae Posoniensis decretorum, diversorum item literarum, rescriptorum, repraesentationum, relationum, opinionum, informationum, memorialium, instantiarum, omnium denique sub quocunque tituio ad Inclitam R. Cam. Administrationem Scepusiensem Cassoviae locatam, emanatarum actorum... prothocollum". Miként tehát a cím is mutatja, az iktatókönyvek elvileg valamennyi beérkező iratot számontartottak.