Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

zoket lajstromozta. E revízió egyben a birtokjogilag fontosnak nem tekintett fogalmazványok - tehát a jelen sorozat - bizonyos fokú selejtezését is jelentette, ami elsősorban a XVII. század dereka előtti iratokra terjedt ki, s azt eredményezte, hogy a jelzett időszakban a fogalmazványok sorozata meglehetősen csonka; elsősorban a királyhoz, az őt helyettesítő főhercegekhez és az udvari kamarához írt jelentéseket tartották meg, például a XVI. század utolsó harmadának bizonyos éveiből csak ezek maradtak az utókorra (holott ezek teljes szövegű másolatait például 1571-1619 közt hiánytalanul fenntartották a másolati könyvek). Ez a magyarázata, hogy a sorozat csak 1575-tel kezdődik, holott 1776-ban még 1567-től kezdődően teljes volt. A XVII. század második felétől a „Minutae neo-regestratae"-ba áthelyezett fogalmazványoktól eltekintve a sorozat lényegében teljesnek tekinthető, még a kebelbéli segédhivatalokhoz (pénztár, irattár, számvevőség) szóló írásbeli „com missiók" fogalmazványai is megtalálhatók. A fogalmazványok nyelve általában latin, kisebb részben (főleg a német főkapitányokkal, egyéb katonai tisztviselőkkel, valamint időnként a bécsi udvari kamarával való írásbeli érintkezésé) német. A XVII. század húszas éveitől a magyar nyelv is megjelenik, főleg a bécsi béke óta a magyar főkapitányokkal, várkapitányokkal, a nádorral évtizedeken át folyó levelezésben, de részben a pozsonyi kamarával és a vidéki tisztviselőkkel való érintkezésben is, hogy azután 1670-et követően ismét átadja helyét a latinnak és németnek. Hiányoznak a fogalmazványok 1604-1607 között (amikor Bocskai szabadságharca következtében a kamara működése szünetelt), 1619 augusztus -1629 március közt (Bethlen Gábor vette át a kassai kamarát), 1644- 1645-ből (I. Rákóczi György támadása), 1682 szeptember -1684 március közt (Thököly vette át a kamarát) és 1705 január-1711 október közt (Rákóczi-szabadságharc). 1646-1647-ből csak az I. Rákóczi György kezén levő kamara archiváriusának magyar nyelvű fogalmazványai maradtak fenn. A fogalmazványok rendszere 1575-től 1686-ig, valamint 1694-, 1696-, és 1701-ben minden jelzet nélküli egyszerű időrend. Ezen belül is 1650-nel bezárólag egyes évek - esetleg több év - iratai normál alakban vannak egymástól elkülönítve és átkötve. 1651-től az egyes hónapok külön fraktur alakú kisebb fascikulusokat képeznek. Egy-egy hónapon belül a napi időrend sok helyen össze van zavarva. 1687-től 1773-ig (és kivételképpen az 1674. évben) a fogalmazványok szintén havonta, kisebb fraktur alakú fascikulusokban találhatók, egy-egy hónapon belül azonban az iratok nem keletkezésük sorrendjében, tehát időrendben fekszenek, hanem az irat címzettje, esetleg tárgya vagy iratfajtája nevének kezdőbetűje, tehát havonta A-Z betűk alatt, az egyes betűkön belül pedig elvileg napi rendben. E rendszer lényegét, amely egyébként az iratok lajstromozásában már 1665-től is érvényesült, a XVIII. század elején így fogalmazták meg: a magánosokhoz (privatis) írt fogalmazványokat családnevük kezdőbetűje szerint, a közügyekben (in communi) kelt fogalmazványokat pedig a hivatal nevének, illetőleg székhelyének kezdőbetűje szerint kell havonta elhelyezni és lajstromozni. Tehát pl. C betűnél: Camerae