Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

Hungaricae írt jelentések, Csáky Istvánhoz, Civitatibus liberis, Cibiniensi civitati, Cassoviensi tricesimatori (de esetleg T alatt: tricesimatori Cassoviensi), conservatori camerae stb. stb. írt fogalmazványokat, de időnként iratfajták szerint is pl. commission circulare valamely ügyben. Az egyes betűkön belül a fogalmazványok helyét keletkezésük sorrendjének, tehát napi dátumuknak kellene meghatározniuk, ez a rend azonban a legtöbb betűn belül megbomlott; ilyen esetben a rendszerint valamelyik irattal mint palliummal átfogott, egyazon betű alá elhelyezett iratokat darabonként át kell nézni, hogy a keresett fogalmazványt megtaláljuk. Előfordul, hogy egy-egy hónapon belül a betűk alfabetikus rendje is összezavarodott. 2. Segédkönyvek Az 1665 előtti időből nem maradt fenn segédkönyv; semmi jel sem mutat arra, hogy a fogalmazványok egészére kiterjedő segédletet készítettek volna; csak a fontosabbnak tartott fogalmazványokat másolták be teljes szövegükben különböző másolati könyvekbe; a XVII. század utolsó harmada előtti utasítások előírásai is csak erre korlátozódnak. Csupán a magyar kamara részéről 1663-ban lefolytatott, az ügyvitel nagyobb pontosságát szorgalmazó vizsgálat, majd a kamarai igazgatóság 1673-tól kibővülő szervezete és egyre kiterjedtebb ügyforgalma vetette fel a fogalmazványok darabonkénti lajstromozásának szükségét, bár a gyakorlat egy ideig továbbra sem egyöntetű, és a segédkönyvek sora sem hiánytalan. Noha az első segédkönyvet (1665 -1667) a fogalmazó (concipista) készítette, a fogalmazványok őrzése, rendezése és lajstromozása 1723-ig az irattáros (regestrator) feladata volt. Az 1670-es évektől az irattáros kétféle könyvet tartozott vezetni. Hivatali utasítás ugyan csupán 1690-ben (35. art.) írja ezt pontosan körül, a gyakorlat azonban több-kevesebb rendszerességgel már másfél évtizeddel korábban ez volt. Az egyik könyvbe az irattáros időrendben, keletkezésük sorrendjében havonta jegyezte fel a fogalmazványok tartalmi kivonatait (juxta menses per extractum et quo ad meritum rei...), a másik könyvbe ugyanezen tartalmi kivonatokat abban a betűs rendszerben vezette be, amelyet az iratok rendszerével kapcsolatban már fentebb ismertettünk (secundum alphabeticum...). Az első típusú segédlet (külső formájában többnyire egy-egy hónap lajstromait magában foglaló füzetek) címe általában: Extractus minutarum, és egyszerű lajstromkönyv jellegű; ebből csak töredékek maradtak fenn. A másik típusú segédlet eredeti címe: „Liber regestrationis minutarum", amely szintén a fogalmazványok tartalmi kivonatait és dátumát adja meg, de nem egyszerűen keletkezésük sorrendjében, hanem kötetenként (amelyek általában egy, néha több évre vonatkoznak), az iratok rendszerénél már ismertetett címszók szerint betűnként, azokon belül keletkezésük sorrendjében. E kötetek tehát bizonyos értelemben mutatójellegűek; mégsem mutatók, hanem - amint címük is mutatja - egy sajátságos lajstromozási elv termékei, ezért „mutató rendszerű lajstromkönyveknek" lehetne azokat nevez-