Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

pénzkezelést kivonták a magyar kamara hatásköréből, valamennyi magyaroszági kamarai jövedelem a Bancalitas pénztárába folyt be, a pénzkezelésre tehát a kamarai szervezetnek semmi befolyása nem volt többé, a pénzügyigazgatás három fő ága közül csupán az igazgatás, és bizonyos tekintetben az ellenőrzés maradt kamarai kézen. E reform eredményeként Kassán is felállítottak egy „Generális Cassa*'-t, amely közvetlenül a Bancalitastól függött, jóllehet továbbra is a kamarai házban működött. Az adminisztráció valamennyi bevételét a Bancalitas pénztárába kellett beszolgáltatni, amelynek élén a Bancalitas által kinevezett pénztáros (perceptor) és ellenőr (contrascriba) állt. A pénzkezelésbe sem a magyar kamara, sem a szepesi adminisztráció nem avatkozhatott be, a költségvetési és utalványozási jog a Bancalitast illette (ti. a bécsi Universalis Bancalitast és a pozsonyi Bancalis Repraesentatio-t). Csupán annyit engedtek meg, hogy kivételesen sürgős esetben az adminisztráció is utalványozhatott 100 forinton aluli összegeket, mégpedig az adminisztrátor, illetőleg helyettese, egy tanácsos és a titkár aláírásával. Noha a pénzkezelést ezzel függetlenítették az adminisztrációtól, a pénzkezelés ellenőrzésének jogát meghagyták neki. A kassai pénztár összes bevételeit és kiadásait - akárcsak korábban a kamarai pénzkezelésben - a számvevőség is külön naplókban tartotta nyilván, a Bancalitas pénztárának helyi pénztárosa két példányban készítette el negyedévenkénti kimutatását, év végén pedig számadását: egyiket a Bancalitasnak küldte fel, a másikat pedig a kassai tanácsnak nyújtotta be; a kassai számvevőség felülvizsgálta azokat, majd az adminisztráció tanácsának véleménye alapján a pozsonyi magyar kamarának küldték fel őket. Ez a rendszer 1746-ig állt fenn. Már 1745. március 19-én feloszlatta az uralkodó az Univerzális Bancalitast, és a pénztárügyek átmenetileg egy külön szervre, a „General-Cassa-Oberdirection"-ra, majd 1746. január 21-i rendeletével ismét az udvari kamarára ruházta, amelyen belül egy külön Kameralzahlamt-ot szervezett. A pénzkezelés Magyarországon is a kamarai szervekre szállt vissza: Kassán újra kamarai pénztárat (Generális preceptoratus v. cassa) szerveztek. A XVII. század végi helyzettel szemben azonban az évi költségvetést Pozsonyban dolgozták ki, a nagyobb összegek utalványozási joga 1749-től a magyar kamarát illette, az adminisztráció csak kisebb összegek felett (100 Ft-on alul) diszponálhatott, a kassai pénztár számadásainak ellenőrzését kivonták a kassai számvevőség és a tanács ellenőrzési köréből: azokat egyenesen Pozsonyba kellett felküldeni. Az adminisztráció tanácsának csupán annyi ellenőrző jogköre maradt, hogy az adminisztrátornak vagy két tanácsosnak évente egyszer felül kellett vizsgálni a pénztár működését, és amennyiben hiányt találtak, jelenteniük kellett azt a magyar kamarának. e) Számvevőség Az adminisztráció legfontosabb segédhivatala e korszakban is a számvevőség volt, amely a tanácsnak alárendelten az adminisztráció ellenőrzési funkcióit gyako-