Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

c) Irattár Az adminisztráció irattára kétféle iratanyagot őrzött: részben az adminisztráció ügyvitele során keletkezett, azaz a kiadóhivataltól átküldött iratokat, részben idegen provinenciájú iratokat, mint például kihalt vagy hűtlenségbe esett családok, egyes személyek levéltárait, levéltártöredékeit. (Ez utóbbiakból is például a kincstár anyagi érdekeit érintő összeírás, leltár, becslés, urbárium stb. iratfajtákat a számvevőség tárolta.) Ezért az iratokat őrző segédhivatal neve váltakozva hol „registratura", hol „conservatorium", hol „archívum". De a szóhasználat következetlensége ellenére is megfigyelhető, hogy a XVIII. században irattár (registratura) alatt elsősorban a folyó ügyvitel során keletkező iratok összességét, levéltár (conservatorium, archívum) alatt a régi kamarai iratok és az idegen, családi stb. eredetű levéltárak összességét értik, és e két rész bizonyos fokig - ha nem is következetesen - el is volt egymástól különítve. Az irattáros vagy lajstromozó (regestrator) az évszázados szokás szerint e korban is iratfajták szerint helyezte el az ügyiratok darabjait: külön a királyi rendeleteket, felsőbb kamarai leiratokat, alsóbb hivatalok jelentéseit, magánosok beadványait stb., és ezekhez a lajstromozó segéd közreműködésével lajstromokat és mutatókat készített. Ugyancsak rendezte és segédlettel látta el a régebbi vagy vegyes eredetű iratok egy részét (a nagyobb kötegekben, zsákokban, ládákban levő iratokról többnyire csak sommás kimutatást készített), ám ezek nagyobbik része általában rendezetlenül, egymásra halmozódva, áttekinthetetlenül porosodott az irattárban vagy levéltárban. Az őrzésen és lajstromozáson kívül az irattáros feladata volt, hogy a titkár vagy a tanács rendeletére iratokat keressen ki. A tanácsosok, bizottságok'vagy a titkár által ideiglenesen kikölcsönzött iratokról külön lajstromot (kölcsönzési naplót) vezetett. A tanács írásbeli rendeletére az irattáros az irattár külön pecsétje alatt másolatot készített. d) Pénztár A törökkel folytatott háború, valamint a spanyol örökösödési háború hatalmas pénzszükségletei indították a Habsburg-birodalom kormányzatát arra, hogy az egész állami pénztár- és hitelügyet átszervezze. A XVIII. század elején egymást követő különböző kísérletek ismertetése nem tartozik ide (1703-ban felállították az első állami bankot, a „Banco del Giro"-t, ennek szerepét 1706-ban a Bécs városi bank vette át), mert egyelőre nem érintették a szepesi adminisztrációt. 1714. december 14-én hagyta jóvá az uralkodó az Universalis Bancalitas (állami bank) szabadalmát: eszerint felső fokon az államhitel, pénzkezelés, államadósság ügyeit elvonták az udvari kamarától, és az új intézmény alá rendelték. A kamaránál csupán a pénzügyigazgatási feladatok maradtak. Az első években a reform nem érintette a magyar kamarát, a Bancalitas hatásköre csak az örökös tartományokra terjedt ki, 1718-ban azonban Pozsonyban is felállították egy Bancalrepraesenstanz-oí. Ezzel a