Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

kamara működését inkább befolyásolták a sűrű politikai változásoktól motivált helyi szükségletek, a gyakran ellentétes politikai tendenciák harcai, a tisztviselők egyéni álláspontja és rátermettsége, mint a felsőbb utasítások, most felsőbb igény és helyi valóság közelebb kerültek egymáshoz. Másrészt - a fentiekből következően - megszűnt a hatóság „mindenes" szerepe, hatásköre; feladatkörei összevonódtak, egyszerűsödtek; néhány nagyobb ügykör a szorosan vett „cameralia" köré csoportosult (harmincad, kincstári uradalmak, bányaügy, sóügy, tizedügy, királyi jogok érvényesítése, városok); a hivatal tevékenysége pontosabban körülvonalazott, egyszersmind kevésbé változatos, azaz szürkébb, mint a megelőző másfélszáz esztendőben. b) Szervezet A hatóság hivatalos címe: szepesi kamarai adminisztráció (Cameralis Administratio Scepusiensis). A hivatal élén mint elnök egy mindig főrangú adminisztrátor állt (első e tisztségben a korábbi adminisztrátor, báró Mednyánszky Pál volt), aki egyszersmind pozsonyi kamarai tanácsos is volt; mellette három-, a harmincas évektől négytagú tanács intézte az ügyeket (consiliarius primus, secundus stb.), akikhez rendszerint egy vagy két létszámfeletti tanácsos járult; ezek idővel a kihaló rendes tanácsos helyére léptek. A tanácsosok közül kettő általában a főrendiek, a többi a köznemesek közül került ki. A tanács mellett egy (a hatvanas évektől két) titkár, valamint a tanácsülésen a jegyzőkönyvet vezető jegyző (protocollista) működött. Az iroda és kiadóhivatal közvetlen főnöke a kiadó (expeditor) alatt egy másik kiadó vagy kiadóhivatali segéd és egy „kiadó és fogalmazó" (expeditor et concipista), valamint 5-6 cancellista és 1-2 járulnok (accessista) szolgált. A számvevőség vezetője: a számvevőmester alatt általában két segéd (coadjutor) és hat számvevői jegyző (officinista) dolgozott. Az irattárban az irattárost vagy lajstromozót (regestrator) és segédjét alkalmazták. A pénztár 1746-ig teljesen független volt az adminisztrációtól; egyébként személyzetét egy pénztáros (perceptor) és egy ellenőr alkották. Végül egy kapus, fűtő, két-három futár (cursor) és általában tíz hajdú jelentette az alsóbb szolgaszemélyzetet. E keretek 1773-ig (sőt részben azután is) változatlanok. A fentebb közölt táblázatból látható, hogy a szervezet alig tér el báró Wallsegg adminisztrátorsága alatt, 1680 körül kialakult, illetve a Breiner-bizottság által 1690-ben meghatározott, majd az 1712 után újjáéledt szervezettől; a változás mindössze egy-két tisztviselői állást érint. A hivatal belső struktúrája tehát némi ingadozással az 1670-es évek végétől egy évszázadon át fő vonásaiban azonos, ha címe, rangja, függése, ügyköreinek összetétele és ügyintézése ez évszázad első felében jelentős változásokon, átalakulásokon ment is keresztül.