Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

egész magyarországi pénzügyigazgatás elismerten a magyar kamara hatásköre alá tartozott. (A budai adminisztráció megszűnt 1709-ben.) A szepesi adminisztráció szervezetében és funkciójában, az alája rendelt terület nagyságát illetően továbbra is jelentősen eltért az e korban felállított különböző partikuláris adminisztrációktól: jelentősebb szerepet játszott azoknál, holott ezt sem török, sem erdélyi veszéllyel, állandó hadikészenléttel, sem Felső-Magyarország elszigeteltségével, a közlekedés, postaforgalom bizonytalanságával magyarázni már nem lehetett. Mindezek ellenére ekkor még a magyar kamarában sem merült fel a régi keretek radikális felszámolása, az adminisztráció létjogosultságának tagadása (e gondolat érlelődésére csak a század derekától mutatnak a magyar kamara egyes intézkedései, majd 1774-ben az adminisztráció megszüntetésének ötletét is felvetik). A vizsgálatok és tárgyalások részben az adminisztráció 1710-es évekbeli jövedelmeinek, igazgatási módszereinek aprólékos elemzése, részben az alapvetőnek tekintett 1567-i és 1690-i instrukciók egyes pontjainak „modernizálása" körül forogtak. Hogy a külön szepesi kamarai hatóságot mégis megtartották, abban a készen álló szervezeti keretek, a megszokás, a hagyományokhoz való ragaszkodás és a munkamegosztás szükségessége a magyar kamara részéről feltétlenül döntő szerepet játszott, az udvari kamarát viszont az ország megosztottsága bizonyos fokú fenntartásának igénye vezethette. Az adminisztráció „restaurációjának" előkészítéséhez báró Viechter Ignác udvari kamarai tanácsos 1716-i biztosi működése, 1718tól báró Thavonath Lajos királyi biztos ténykedése, valamint a magyar kamara és az ugyancsak megkérdezett szepesi adminisztráció 1718-1722 közti javaslatai szolgáltak alapul. A 92 artikulusból álló, „a kamarai ügyintézés új státusa" értelmében kidolgozott utasítást, amely egy fél évszázadra meghatározta a hatóság működését, III. Károly 1723. december 23-án adta ki. (Az általános, az adminisztráció tanácsához szóló utasítás mellett ugyanezen a napon külön instrukció készült a titkár és az iroda, kiadóhivatal, irattár és külön a számvevőség részére.) A következő reformig, 1773-ig az adminisztráció ennek az utasításnak a szellemében működött. Közben csak 1770. március 16-án adott ki a magyar kamara egy újabb utasítást; ez azonban néhány - főként az ügyköröket és az ügyintézés egyes mozzanatait érintő - részletmódosítástól eltekintve az 1723-i alapokat nem változtatta meg. A hatóság működését hosszú időre meghatározó szabályzatot 1724. február 28-án kapta kézhez az adminisztráció, és az ügyintézésben az új rendszerre 1724. március 10-től tért át. Az új helyzetet az állandóság, megállapodottság jellemzi. Megszűntek azok az okok, amelyek a hatóság történetének előző másfél évszázadát oly változatossá, tarkává tették. Az országrészt nem érinti háború, állandó hadikészenlét, mint a megelőző korban; nem fenyeget a török, nem grasszálnak császári seregek, nem vonulnak erdélyi hadak, kuruc seregek az országon át. Sem külső, sem belső körülmények nem indokolják az előző időkre jellemző sűrű átszervezéseket; a hatóság külső története sokkal egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb. A hivatal működésének keretei határozottabbak, a szervező utasítás és a mindennapi igazgatási gyakorlat közt nincs olyan szakadék, mint korábban. Az előző másfél évszázadban a szepesi