Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 - 1773 1. A HIVATALSZERVEZET TÖRTÉNETE (1723-1773) a) Megváltozott feltételek A XVII. és XVni. század fordulóját közvetlenül megelőző és követő évtizedben mindazon lényeges viszonylatokban, amelyek eladdig meghatározták a felső-magyarországi kamarai hatóság létét és működését, gyökeres változások következtek be. Megszűnt Felső-Magyarország déli határán a török hódoltság, feloszlottak, leromboltattak a végvárak, megszűnt az önálló erdélyi fejedelemség, majd Rákóczi szabadságharcának bukásával kilobbant a nemzeti függetlenségi harcok, Habsburgellenes mozgalmak tüze; a rendiség és az uralkodó „kibékült", a lipóti abszolutizmus után a rendi alkotmányosság helyreállt és megerősödött, az ország kormányzata új alapokra helyeződött, 1724-ben megalakult a Helytartótanács. Csupa olyan alapvetően új feltétel, amelyek az egész kamarai igazgatás korábbi alapjainak felülvizsgálatát és újrarendezését, ezen belül is különösen a felső-magyarországi hatóság helyének a változott viszonyok közepette a pontos és hosszabb időre szóló meghatározását követelték. Az 1710-es évek második felében egymást érő vizsgálatok, bizottságok, részletes élaborâtumok, tárgyalások eredménye a tényleges változásokhoz képest évtizednyi késéssel kidolgozott 1723-i részletes új utasítás, a szepesi kamarai hatóság „restauratio"-ja. A vizsgálatok szemügyre vették a szepesi kamara egész korábbi történetét, elemezték rendeltetését. A kiindulópont: I. Miksa annak idején, 1567-ben nem pusztán a kamarai jövedelmek kezelésére, hanem legalább ilyen súllyal az országrész közigazgatási és a haza védelmével összefüggő katonai szükségletek ellátására (...pro cumprimis ad providendum viribi rebus politicis, militarumque ad defensionem patriae in piano ac fortalitiis excubentium provisione) állította fel a kamarát, mégpedig egyrészt a török elleni védekezés, másrészt Erdély elszigetelése (ob separationem Transylvaniae) céljából, és több átszervezés, megszűnés és újraszervezés közepette a legutóbbi időkig, ti. a XVIII. század elejéig e feladatokat látta el. A törököt azonban kiűzték, Erdély a Habsburg-jogar alá került, az ország kormányzata új szisztéma szerint átalakult, a felső-magyarországi hatóság rendeltetése is átformálódott, szerepe jelentősen lecsökkent. Az új helyzetben a jelek szerint az udvari és a magyar kamara egyetértett abban, hogy a hatóság (miként az már 1712 óta ténylegesen is működött, és ahogy az 1715:18. tc. kimondta) a továbbiakban mint kamarai adminisztráció a magyar kamarától függő viszonyban álljon fenn. Tulajdonképpen felvethető a kérdés, hogy volt-e egyáltalán létjogosultsága a XVIII. században egy különálló, továbbra is jelentékeny tisztviselőhálózattal, kollegiális tanáccsal, külön pénztárral, számvevőséggel rendelkező - bár a magyar kamara alá rendelt - hatóságnak, amikor a déli részektől eltekintve az