Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IV. A SZEPESI ADMINISZTRÁCIÓ (KAMARA) TÖRTÉNETE 1672-1723

oítottnál nagyobb mennyiségben. A kamarai hatóságnak e téren csak bizonyos ellenőrző jogköre maradt: meg kellett állapítania, hogy a repartitio, a porták összeszámlálása szabályosan történt-e, valamint segítséget kellett nyújtania a behajtáshoz, főként a kamarai uradalmak területén. Mindez azonban nem az adókezelés jogcímén történt, hanem a katonaság és a polgári lakosság közti egyeztetés, tehát a kamara közigazgatási feladatköre alapján. A régi adófajták közül az 1670-es években még a megyék által néha behajtott koronapénz folyt be a kassai pénztárhoz, valamint a továbbiakban is a városok által beszedett, és a kamarának átadott szabad királyi városi cenzus és taxa, a hajdúvárosok adói, a zsidó türelmi taxa és a görögkeletiek cenzusa. Ezek elsősorban ellenőrzési és pénzkezelési, nem pedig igazgatási feladatot jelentettek. Új adófajta volt az 1672. május 25-i nyílt paranccsal bevezetett fogyasztási adó, az accisa. Meghatározott adókulcs szerint a városi lakosság fizette az ital- és húsmérés után. Az accisa igazgatása, behajtása 1672-től az adminisztrációra hárult. Minden városba egy adószedőt (perceptor accisarum) küldött, aki állandóan ellenőrizte a kocsmákat és mészárszékeket, a beszedett adót pontos napló és számadás mellett a kamarának szolgáltatta be, ez pedig átutalta a központi hadipénztárba (esetleg a helyi harmincadhivatalon keresztül vagy közvetlenül a hadipénztárba folyt be a jövedelem). Ez az új adó, amelyet a hadiadón, a répartition kivül kellett a városi lakosságnak viselnie, súlyos megterhelést jelentett. Kassán 1672- 75 közt több mint 14000 forint folyt be az accisából. Egyes városok, például a hetvenes években Lőcse és Bártfa meghatározott évi összegért (1674: 4000 forint) bérbe vették az accisát, és saját hatáskörükben hajtották be. k) A bevitetek alakulása A tárgyalt fél évszázadban a kamarai bevételek abszolút összegei fokozatosan, lényegesen felülmúlták az előző korszakét, de az egyes jövedelmi ágak közti arányok is alapvetően megváltoztak. A Breiner-bizottság az 1686-1689-i évi bevételek megvizsgálása során jövedelemáganként kiszámította az évi átlagos kamarai jövedelmet, és ezt akkor - az újonnan szervezett felsőbányai aranybánya hozama nélkül - összesen mintegy 180000 aranyforintra becsülte. A XVIII. század első éveiben az évi bevétel tovább emelkedett. (1701: 267235,1702: 226464 aranyforint). A Rákóczi-szabadságharc után, az 1710-es évek elején megint lesüllyedt 100000 aranyforint köré, de az évtized végére elérte a csúcsot: 1718: 351577 aranyforint, 1719: 402090 aranyforint, 1720:394275 aranyforint. A legbiztosabb, legállandóbb és legnagyobb jövedelmi forrás továbbra is a harmincad maradt (az egész korban 70-80000 forint), amely mellé jelentőségben fokozatosan a szomolnoki és a nagybányai felügyelőség bánya- és pénzverési jövedelmei emelkedtek, sőt a szomolnoki rézkereskedelem (a réz hollandiai exportja) fellendülésével a XVIII. század elején, majd főleg az 1710-es évektől a bányajövedelem túlszárnyalta a külkereskedelmi vámét is. Elsősorban ennek köszönhető az összbevé-