Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IV. A SZEPESI ADMINISZTRÁCIÓ (KAMARA) TÖRTÉNETE 1672-1723

vekedett teendők indokolták, hogy a jogügyi aligazgatói (causarum regalium vice-director) állásra már a hetvenes évek elejétől külön szakképzett jogászt nevezzenek ki (korábban e tisztet az adminisztráció titkára látta el), aki a fiskális ügyek tárgyalásakor részt vett a tanácsüléseken, és minden ilyen természetű ügyben írásbeli véleményt nyújtott be. Részben a Pozsonyban székelőjogügyigazgatónak, részben az adminisztrátornak, illetőleg a kamarának volt alárendelve, fizetését az utóbbitól kapta. A teendők felszaporodásával az aligazgató nem győzte egyedül a munkát. Ezért a XVIII. század első éveitől három kincstári ügyvéd (fiscalis procurator) működött alatta, akik közül a rangban első (primarius) az aligazgatót is helyettesítette annak távolléte alatt, opiniót adott, és a jogi ügyek intézésében segítségére volt a tanácsnak, a másik kettő a fiskális uradalmakkal kapcsolatban az illetékes bíróságok előtt indított perekben védte a kincstár érdekeit. f) Kincstári uradalmak Az 1670-től meginduló nagyarányú konfískációk teremtették meg a feltételeket a kamarai uradalmi gazdálkodás kiszélesítéséhez. Az elkobzott (kisebb részben kihalás folytán a kincstárra szállt), az országrész különböző területein szétszórtan fekvő birtokokból az adminisztráció, majd kamara kiválasztotta a legértékesebbeket, azokat nagyobb uradalmakká tömörítette, élükre kamarai tisztviselőket helyezett. Az újonnan kialakult kincstári uradalmak jellege és funkciója az előző évszázadhoz képest lényegesen megváltozott: immár nem egy-egy vár közvetlen ellátására rendelt, a végvárakhoz simuló várbirtokokról van szó, hiszen a végvárak két évtized alatt elvesztették korábbi szerepüket, és a kilencvenes években meg is szűntek. Az új uradalmak lényegesen nagyobbak a korábbi várgazdaságoknál, a fő törekvés a jövedelmezőbb gazdálkodás bevezetése, majorságok kialakítása, a pénzjövedelem emelése; a jövedelmekkel pedig a szepesi kamara központilag rendelkezik. Az uradalmak szervezésénél a fő ösztönző, mozgató erő e korszakban az a tény, hogy a megszálló idegen katonaság terménnyel való ellátása - a kiszélesített élésügyi szervezeten keresztül - nagyrészt a szepesi kamarára várt, másrészt a katonai megszállás a pénzjövedelmek emelését követelte. A XVII. századi nagyméretű cladományozások következtében 1670 előtt csak Kalló és Szatmár körül voltak számottevőbb váruradalmak. A 70 -80-as években ezek mellett Murány, a Szepességben (volt Csáky-féle birtokok), Diósgyőr, Nagybánya, Sóvár, Szomolnok körül terülnek el jelentősebb kincstári uradalmak (az utóbbi három szoros összefüggésben a megfelelő bányaszervezettel), majd a kilencvenes évek derekán a budai adminisztrációtól átcsatolt nagyváradi uradalom került a szepesi kamara irányítása alá. 1688-1694 közt, majd 1701- 1703-ban a hatalmas Rákóczi-birtokkomplexum (Tokaj, Patak, Regéc, Munkács, Sáros, Makovica, Ónod) és Bercsényi ungvári uradalma is a kamara felügyelete alá jutott, bár itt egy közbeiktatott adminisztrátor gondoskodott az uradalmak további egységes irányításáról. 1711 után az újra konfiskált Rákóczi-Bercsényi stb. uradalmakkal