Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IV. A SZEPESI ADMINISZTRÁCIÓ (KAMARA) TÖRTÉNETE 1672-1723

A konfiskációk kétféle módon gyarapították a kincstárat: a birtokok egy részét újra eladták vagy zálogba vetették, másik - értékesebb - részét közvetlen kamarai kezelésbe vették. Az első komoly pénzbevételt jelentett, az utóbbi a XVII. század politikai és hadi viszonyai miatt szétzilálódott és igen szűk keretekre korlátozódott kamarai uradalmi gazdálkodás kiszélesítésének, új alapokra fektetésének feltételeit teremtette meg. A konfiskációk és az uradalmi gazdálkodás bevezetése - kapcsolatban az országot elözönlő császári katonaság ellátásának problémakörével - a hetvenes évek elejétől centrális feladattá vált: az első német adminisztrátor kinevezését az ügyek „könnyebb előrevitele" mellett azon megnövekedett jövedelmekkel kapcsolatos megduzzadt teendőkkel indokolta 1673-i leiratában az uralkodó, amelyek a „rebellió" miatt a kincstárra szállt és a jövőben még várhatóan a kincstárra háramló javakból illetik a királyt. Csak 1670 -72-ben Felső-Magyarországon a Nádasdy, Wesselényi, Zrínyi, Forgách, Bocskai, Csáky, Bónis, Szepesy, Szuhay, Keczer, Szemere-féle birtokokból és sok más nagy-, közép- és kisbirtokos család elkobzott javaiból befolyt jövedelem készpénzben 85830 forintot jelentett (terményben 23023 köböl búza, 5614 köböl árpa, 8080 köböl zab, 2318 hordó borjövedelem). 1672-73-ban a tanácsülések túlnyomórészt az elkobzott birtokok ügyeivel foglalkoztak, külön jegyzőkönyvet fektettek fel róluk (Protocollum fiscum concernent e et rebelles). A méretekre pontos fényt vet a Breiner-bizottság zárójelentése: 1670-1688 közt (a Rákóczi-javakat nem is számítva) 150000 hold elkobzott jószág került a szepesi adminisztráció kezére, amelynek egy részéből kamarai uradalmakat szerveztek, másik részét a király rendeletére avagy egyszerűen az adminisztrátorok önálló határozatából eladták vagy zálogba vetették összesen 437645 forint értékben, végül titulo gratiae eladományoztatott 146000 forint értékű birtok. Munkács várának feladása, 1688 után a hatalmas Rákóczi-birtokok is a kamara kezelésébe kerültek II. Rákóczi Ferenc nagykorúvá válásáig, 1694-ig, majd miután Rákóczit felségárulás címén elfogták (1701. április 17.), az uradalmak - a Bercsényi-féle javakkal együtt - a szabadságharc kitöréséig ismét kamarai irányítás alá kerültek. A szatmári béke után a Rákóczi, Bercsényi, Vay és Csáky uradalmakat (összesen 1260000 rénes forint értékű birtok) a kamara konfiskálta. Ezeket kisebb részben az uralkodó újra eladományozta (Patak és Regéc: Trautsohn, Sáros: Illésházy), részben kincstári uradalmakká szervezte. Nemcsak az újonnan kialakított kamarai uradalmak (ezekre 1. alább) biztosították a kamarai jövedelmek komoly arányú emelkedését, hanem az eladott, bérbe-, zálogba adott, eladományozott konfiskált javak is állandó jövedelemforrást, az 1700-as évek elején például évi 15-20000 forintot jelentettek. A hűtlenség, felségárulás címén elkobzott javak mellett a kamara továbbra is átvette a magvaszakadt családokról a királyra szálló megüresedő birtokokat (caducitasok). A kamara tanácsosai minden ilyen esetben kiszálltak, leltárt készítettek, felbecsülték a birtok értékét, s javaslatot tettek - a magyar, illetőleg az udvari kamarán keresztül - az uralkodónak a birtok felhasználására. Ugyancsak véleményezték az összes felső-magyarországi javakra vonatkozó birtokkérelmeket. E megnö-