Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
táblát jelölte ki, ugyanakkor a másodfokú bányabírósági hatáskört a kir. táblára ruházta. 1786-ban indult meg tehát az elsó'fokú bányabíróságtól felhozott ügyek tárgyalása a kir. táblán s továbbvitel esetén végsó'fokon a hétszemélyes táblán. Az itt leltározott állagnak, mely a két tábla említett funkciójában képzó'dött, iratai az 1786. évvel kezdó'dnek. A császár reformjai csakhamar az alsó bányabíróságokat is elérték: 1788-ban az addigi elsó'fokú bányabíróságok helyett kerületi bányatörvényszékeket állíttatott fel, a kerületek számát pedig az addigi 4-ró'l 5-re emelte. (Az elsó'fokú bányabíróságok alá nem rendelt, kisegítő' szerepű bányabírósági kirendeltségek számát viszont csökkentette.) Az 5 kerületi törvényszék közül 4 a régi kerületek számára s a régi kerületi székhelyeken létesült, vagyis Selmecbányán Alsó-Magyarország, Szomolnokon FelsőMagyarország, Nagybányán az északkeleti bányavidék, Oravicán a Temesi bánság részére és végül az 5-ik Máramarosszigeten alakult, csupán Máramaros megyére kiterjedő illetékességgel. E törvényszékek össze voltak kapcsolva a bányaügyi igazgatás kerületi felügyeleti szerveivel, ezért egykorú teljes elnevezésük (a selmeczi fó'kamaragrófság kebelében szervezett alsó-magyarországi bányatörvényszék kivételével) rendszerint főbányafelügyelőség és kerületi bányatörvényszék (BergInspectorat-Oberamt und Districtual Berg-Gericht). — Magától értetődik, hogy ezek csak a jogszolgáltatás tekintetében voltak a kir. kúriának alárendelve, igazgatási-gazdasági ügyekben a megfelelő kamarai felsőbb hatóságok alatt állottak. A II. József által létesített új kerület csak 6 évig működött: 1794. évi királyi rendelet megszüntette, s Máramaros megye területére a nagybányai bányatörvényszék illetékességét terjesztette ki. E változással az elsőfokú bányabíróságok száma ismét 4-re redukálódott, s szervezetük egyúttal állandósult is. A 4 kerületi bányatörvényszék (az említett kirendeltségekkel együtt) a korszak végéig fennmaradt, az itt leltározott állag az 1848. évvel zárul. Az elsőfokú bányabíróságok szervezete az abszolutizmus korában, 1849 után is fennmaradt. E bíróságok csak 1854-ben, az új osztrák általános bányatörvény életbeléptetésekor szűntek meg. A 4 kerületi bányatörvényszék illetékessége a régi kerületi beosztásnak megfelelően, a következő módon nyert szabályozást: a) Selmecbányái kerületi bányatörvényszék illetékes Pozsony, Sopron, Mosón, Győr, Komárom, Esztergom, Fejér, Veszprém, Zala, Vas, Somogy, Tolna, Baranya, Pest, Nógrád, Hont, Bars, Nyitra, Zólyom, Turóc, Verőce, Szerem, Pozsega, Várasd és Zágráb megyék területén. b) Szomolnoki kerületi bányatörvényszék illetékes Trencsén, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Abaúj-Torna, Gömör-Kishont, Borsod és Heves-Külső-Szolnok megyék területén. c) Nagybányai kerületi bányatörvényszék illetékes Zemplén, Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Ung, Szatmár megyék, Kővár-vidék és (1794 óta) Máramaros megye területén. d) Oravicai kerületi bányatörvényszék illetékes Bács, Torontál, Temes, Krassó, Arad, Csanád, Csongrád, Békés és Bihar megyék területén. Az alsó bányabíróságoktól felérkezett ügyek periratainak egy része 1786—1790
