Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
A második világháború utáni rendezés során az 1724 utáni iratok is — csomókon belüli rendezéssel egybekötve — jelzeteket kaptak. így ma az állag összes irata évek szerint s évente újrakezdődő folyószámok szerint van elhelyezve. Az 1724 előtti iratoknál előfordul, hogy egyes iratokat a folyószámozás után az állag más iratához kapcsolták. Ilyenkor az irat kettős jelzetet kapott: a jelzet első része annak az iratnak a folyószáma, amelyhez az iratot kapcsolták („szerelték"), másik része az irat eredeti folyószáma. A számozásnak 1724-ig egy-egy éven belül semmi rendszere nincs, 1724 után a számsor minden év csomójában a mandátumkérők nevének betűrendjét követi. Az 1724 utáni iratokra az állag címe és törzsszáma is rá van pecsételve. A kutatás 1724-ig az említett Lexicon octavale című mutató segítségével, azután nevek alapján vagy a kutatás tárgyát képező év csomójának teljes átnézésével történhetik. A mutatóban csaknem kivétel nélkül személynevek és helynevek vannak indikálva, a tárgyi címszó igen kevés. A személynevek között mind a parancsot kérőnek, mind azoknak a neve megtalálható, akik ellen a parancs irányul. A címszó gyakran csak egy név, utalással arra a névre, melynél az ügyre vonatkozó érdemleges bejegyzés kereshető. Az érdemi címszavak tartalmazzák az irat folyószámát, az ügy lényegét az ügyben szereplő személyek és helyek nevével, továbbá az irat fajtájának meghatározását s parancs esetén annak címzettjét, végül az évet, melynek csomójában az irat található. Minthogy a mutatóban a bejegyzések egy-egy betűn belül gyakran nem az évek sorrendjében, hanem attól többé-kevésbé eltérő módon következnek egymás után, a mutató (Lexicon) még oly mértékig sem használható elenchusként, mint sok más — az iratok felállítási rendjét betűnként pontosan követő — kúriai mutatókönyv. Irat meghatározásához, az állagon belül, az év és a folyószám megjelölése szükséges. Az 1724 utáni iratok meghatározásához az év és a parancskérő személy neve is elegendő. Meg kell említenünk még azt, hogy a kúria ügy- és iratkezelésének sajátosságai, s az iratokat a XVIII—XIX. században ért viszontagságok miatt ezen az állagon kívül a kúriai, személynöki és ítélőmesteri levéltárnak még több állagában is találhatók nagyobb számban ugyanilyen természetű bírói parancsok. IRODALOM Kassics Ignatius: Tractatus de mandatis judicialibus ordinariorum regni Hungáriáé judicum iisdemque suppari authoritate pollentium... Pesthini 1828. Idézzük e műből Kassics szellemes jellemzését: „Mandatorum judicialium specis tot esse possunt, quot causus juiis in vita civili evenire iidemque legibus patriae applicari possent." Bovankovics József: Bírói parancsok magyar példányokkal. Pesten 1842. Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. Bp., 1935. 36—38.
