Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

A visszaállított királyi kúria keretében maradt továbbra is az 1840. XV. tc. alapján létesített, külön elnökkel és szervezettel önállóan működő váltófeltörvényszék. A váltójogi bíráskodás elkülönítése már a gazdasági élet követelménye volt és fontosságát bizonyítja, hogy a bíráknak és az itt eljáró ügyvédeknek külön szakismerettel kellett rendelkezniük, a váltójogban való jártasságukról külön vizsgálaton kellett tanúságot tenniök. E váltójog már teljesen polgári jellegű és a kialakuló új polgári jogrend tanúbizonysága. A váltófeltörvényszék mint kizárólag másodfokú bíróság, 5 tagú tanácsülésben ítélkezett. A tárgyalandó ügyek részben az elsőfokú váltótörvényszékektől, részben egyéb elsőfokú bíróságoktól kerültek fel erre a törvényszékre, minthogy hatásköre nemcsak a váltótörvényszékek előtt folyt, hanem az ügyek szélesebb körére is kiterjedt. Például csődügyekkel kapcsolatos perek más elsőfokú bíróságtól is közvetlenül kerülhettek a váltófeltörvényszék elé. A visszaállított királyi kúria keretében működött az ország legfelső bírósága, a hétszemélyes tábla, melynek elnöke ekkor a nádori méltóság betöltetlensége folytán az országbíró. E hétszemélyes tábla mint végső fellebbezési fórum, kizárólag csak harmadfokon ítélkezett a királyi tábláról és a váltófeltörvényszéktől felterjesztett ügyekben, ebből következően a hétszemélyes táblán is létesült az 1840: XV. tc. (váltótörvény) alapján kiadott rendelkezés szerint váltóosztály és az „Országbírói Értekezlet" ideiglenes törvénykezési szabályai (29. §) alapján a polgári, a büntető és az úrbéri ügyek tárgyalására külön szakosztály. E hétszemélyes tábla ítélkezése 11 tagú tanácsban, váltóügyekben 7 tagú tanácsban történt. Az 1864. augusztus 23-án tartott kúriai teljes ülésben kihirdetett udvari rendelet után ebben változás annyiban történt, hogy a jelenlevők eredetileg megkívánt létszáma csak néhány kiemelt polgári és bűnügyben maradt kötelező, a legtöbb ügyben ettől kezdve a hétszemélyes táblán csak 9 tagú vagy 7 tagú tanácsban bíráskodtak. A visszaállított királyi kúria két tagjának feudális-kori egységére mutat, hogy a királyi tábláról a hétszemélyes táblára felvitt ügyeket mindkét fórumon ugyanaz a referens terjesztette elő, s e két tábla iratkezelése sem különült el egymástól. A magyar legfelső bíráskodás további átszervezése során, az 1867. évi kiegyezést követően még tovább bővült e hétszemélyes táblának a hatásköre. Az alkotmányosság visszaállításával újból életbe lépett az 1848:XVIII. tc. (sajtótörvény), amely a sajtóvétségeket esküdtbíróság elé utalja. Ennek végrehajtására az igazságügyminiszter 1867. május 17-én kelt rendelete szerint 5 sajtóbíróság létesült, mégpedig Pesten, Debrecenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombatban. Ezek mindegyike 12 tagú esküdtszékből és a kir. tábla vagy a megfelelő kerületi tábla saját tagjai közül kijelölendő 3 tagú állandó bírói küldöttségből álló ítélkező testület volt, amelynek ítéletei ellen megsemmisítésük céljából a hétszemélyes táblához lehetett folyamodni. E hétszemélyes tábla legfelső fokon a sajtóperekben külön tagú tanácsban ítélkezett. A sajtóügyi új hatáskörön kívül e hétszemélyes tábla területi illetékessége is kibővült, Erdélynek és Magyarországnak a kiegyezést követően helyreállt uniója folytán illetékessége erre a területre is kiterjedt. Mint az erdélyi terület legfőbb