Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak
lező, a legtöbb ügyben ezután a királyi táblán 7 tagú vagy 5 tagú tanácsok bíráskodtak. Az ítélkezés legtöbbször mint másodfokú bíróságon történt, de voltak olyan polgári és büntetó'ügyek is, melyeken maga a királyi tábla volt az elsó'fokú fórum is. A királyi tábla harmadfokon véglegesen ítélt azokban az ügyekben, melyek az alispáni bíróságok előtt indultak, ahonnan a fellebbvitel másodfokon a megyei törvényszékekre történt. A királyi tábla ítéletei ellen a fellebbezés a hétszemélyes táblához volt felvihető'. A fokozódó polgárosodás, a fejlődő társadalmi viszonyok következtében nemcsak a perek száma növekedett, hanem az ügyek egyre inkább megnyilvánuló különbözősége szükségessé tett a királyi tábla szervezetét is módosító intézkedéseket. Az „Országbírói Értekezlet" ideiglenes törvénykezési szabályaiban már ennek a figyelembevétele is kifejezést nyert, rendelkezései alapján a királyi táblán a polgári, a büntető és az úrbéri ügyek intézésére külön-külön szakosztályt állítottak fel. Különös fontossággal bírt az úrbéri ügyek tárgyalásának a különválasztása. A feudális jobbágyrendszer felszámolására, az „úrbérrendezés" végrehajtására az osztrák abszolutizmus már külön bírói szervezetet is létesített, melynek legfelsőbb fóruma az Oberstes Urbarial Gericht volt. Ennek 1861. február l-jén történt feloszlatása után szükségesnek látszott, hogy ezt az ügycsoportot a továbbiakban a magasabb fokú bíráskodásban legalábbis külön szakosztály tárgyalja. Röviden ismertetni kívánjuk itt a királyi tábla úrbéri osztályának, mint új létesítménynek a működését. Bár az úrbéri osztály már 1861 májusában megalakult, a felhalmozódott ügyek érdemi tárgyalására csak 1861. szeptember 14-én tartott első ülésén került sor. A tanácsüléseken gyakran maga a személynök elnökölt, a tanácskozásban részt vevők száma az elnököt is ideértve az első években 9, a későbbi években 7, majd végül 5 fo. A tanácsok személyi összetétele változott, ülésről ülésre más és más királyi táblai bírákból állt, csak néhány referens vett részt rendszeresen az ügyek előadásában. A királyi tábla úrbéri osztálya átmeneti ténykedésként átvette a korábbi úrbéri főtörvényszékek feladatkörét: másodfokon eljárt a cs. kir. úrbéri főtörvényszékek előtt már megindult perek, megkötött egyezségek esetében. ítéletei ellen fellebbezés a hétszemélyes táblához történhetett. Az úrbéri bíráskodás átfogó megszervezése az 1848. X. tc. alapján történt. E törvénycikken alapuló intézkedés úrbéri hatáskörrel ruházta fel az alispáni bíróságokat, ahonnan a perek a megyei törvényszékre, majd tovább harmadfokra a királyi táblára voltak felvihetők. A királyi tábla ítéletei ellen még semmiségi panasszal sem lehetett a hétszemélyes táblához folyamodni. Az alispáni bíróságok előtt kötött úrbéri egyezségeket ugyancsak a megyei törvényszék útján kellett megerősítés céljából felterjeszteni a királyi táblához, mely ezen ügyekben szintén harmadfokon végérvényesen döntött vagy az alsóbb bírói hatóságokat újabb eljárásra utasította. Királyi táblai ítélet kivételként csak abban az esetben volt fellebbvihető a hétszemélyes táblára, ha az ügy volt földesuraknak az úrbérrendezéssel kapcsolatban egymás között felmerült, a volt jobbágyokat nem érintő vitájából származott.
