Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak
kező és csak az igazságszolgáltatással foglalkozó ilyen járásbíróságok voltak még az úgynevezett városilag kiküldött járásbíróságok, Städtisch Delegiertes Gericht-ek, más elnevezéssel is meghatározva Städtisch Delegiertes Bezirksgericht-ek. A magyar bírósági szervezet osztrák mintára történő átalakítása során az ehhez kapcsolódó vádhatósági szervezet is módosult. A feudális korszakban a magyar udvari kamara alá tartozó királyi jogügyigazgatóság, Causarum Regalium Directoratus látta el a közvádló szerepét minden olyan bűnügyben, amelyben az államhatalom közvetlenül érdekeltnek érezte magát. E Directoratus 1849 elején Pesten maradt és nem követte a kormányt Debrecenbe, ezért az április végén visszatért magyar forradalmi kormányzat feloszlatta. A Directoratus újjászervezése régi alakjában — amikor az elsősorban pénzügyi jellegű hivatal volt — már nem tudott volna a szabadságharc leverése után az osztrák önkényuralom követelményeinek megfelelni. A katonai bíróságoknak ugyanis szükségük volt olyan polgári szerv támogatására, mely gondoskodik a kimondott hadbírósági ítéletek vagyonjogi következményeinek, a vagyonelkobozások végrehajtásáról, továbbá felkutat, kinyomoz olyan terhelő adatokat, amelyek alapján a szabadságharcban részt vett további személyek ellen is büntető eljárást lehet indítani. Az osztrák önkényuralom mindenekelőtt a forradalom központjában akarta felszámolni az ellenállás még fellelhető erejét, megtorlást kívánt alkalmazni azokkal szemben, akik a forradalom és szabadságharc során „kompromittálták" magukat. Éppen ezért már 1849. október l-jén, addig is, míg a magyarországi igazságügyi hatóságok általános megszervezésére sor kerül, Geringer es. kir. miniszteri biztos kapott, teljhatalommal felruházva megbízást, hogy Pesten ideiglenes jelleggel a Directoratus-tól független főállamügyészi hivatalt szervezzen. A cs. kir. miniszteri biztosok szervezési munkája eredményeként nemcsak a pesti, hanem a debreceni (később nagyváradi), és a nagyszombati (később pozsonyi) főügyészség is még az ügyészségi szervezet teljes létrehozását is elrendelő, 1850. június 30-i Justizministeriumi rendelet kibocsátása előtt alakult meg. A vádhatóság teljes kiépítésére csak e rendelet alapján került sor, és szervezete a következő lett: felállítottak minden kerületben az Oberlandesgericht székhelyén egy-egy főügyészséget, ezeket az ideiglenes korszakban Provisorische General Procuratur-nak nevezték és csak 1854-ben a végleges rendezés során lett hivatalos nevük Oberstaatsanwaltschaft. A Landesgericht, a Comitatsgericht és a Kreisgericht mellett ügyészség, Staatsanwaltschaft, az I. osztályú járásbíróságok mellett ügyészi helyettes, Staatsanwalt Substitut működött. Az államügyészségek hatáskörét megalakulásukkor elsősorban az önkényuralom politikai szempontjai határozták meg. Az új államügyészek első feladata a forradalomban részt vett és elítélt egyének javainak a lefoglalása, zár alá vétele, ezzel kapcsolatos tárgyalások lefolytatása, árverés útján a javak eladása és hasonló jellegű tevékenység volt. Továbbá figyelniük kellett a Kossuth személye és a forradalom melletti és a császári önkényuralommal szembeni megnyilvánulásokat, ezekről jelentést kellett tenniök a kerületükben illetékes főügyésznek, aki saját
