Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

észrevételeinek hozzácsatolásával azt a katonai parancsnokságnak megküldeni tartozott. Az illetékes főügyészhez küldték fel az államügyészek a megyei és városi tisztviselők forradalom előtti, alatti és utáni „erkölcsi és politikai magatartásáról" szóló nyilatkozataikat, igazolásaikat. A főügyészek feladata körébe tartozott, hogy a felső hatóság, a Justizministerium rendeleteit, utasításait közvetítse az egyes, illetékességi körébe tartozó államügyészeknek. Az államügyészségek hatáskörét a kezdeti korszak után, amikor mindenekelőtt a forradalmi elemek megsemmisítése volt a feladat, 1850-ben, 1851-ben, majd 1853-ban kiszélesítették, rendeletekkel rögzítették. Ezek szerint minden bűncselekményben az ügyészségek képviselik a vádat és az elsőfokú bíróságok mellett működő ügyészeknek még további feladata, hogy az ott lefolytatott fontosabb ügyekről az illetékes főállamügyészt kötelességszerűen tájékoztassák. A „fontosabb" ügyek között még most is természetesen első helyen állnak a politikai, felségsértési esetek. A jogszolgáltatási szervezethez kapcsolódott a telekkönyvi hatóságok létesítése is. Az 1849. évi december 28-án kelt Justizministeriumi rendelet — a nemesi ingatlanokat kivéve — 1850. március l-jétől kezdve telekkönyvi bejegyzéshez kötötte az ingatlanforgalmat, a felállítandó járásbíróságokat telekkönyvi hatósági jogkörrel ruházta fel. Az 1853. évi április 18-án kelt rendelet a telekkönyvi bejegyzés körét kibővítette és azt a nemesi birtokra is kötelezően írta elő. E munkálatok tervszerű irányítására minden főtörvényszék székhelyén telekkönyvi igazgatóság, Grundbuchs-Direction létesült, melynek élén a telekkönyvi igazgató, Grundbuchs-Dirigent állt. Az igazgatóságok szervezése során azok felállítása különböző időpontokban történt, többnyire még az 1850. év folyamán. A telekkönyvi igazgatóságokat 1853 júliusától kezdődően az illetékes főtörvényszéki elnök elnöksége alá rendelték, de önálló hivatalok maradtak továbbra is a telekkönyvi igazgató közvetlen vezetésével, akinek elnevezése ettől az időtől kezdve Grundbuchs Director. Az osztrák rendszerű új bírósági és ügyészségi szervezetnek az 1850. július 4-i keltű császári rendelkezés szerint Erdélyben történő kiépítése a magyarországihoz hasonló módon, de az ottani bonyolult közjogi és közigazgatási, valamint nemzetiségi viszonyok miatt lassabban történt, mint a szűkebb értelemben vett Magyarország területén. Erdélyben főtörvényszék felállítására is csak 1852-ben került sor Nagyszebenben. E főtörvényszék megszervezését — a magyarországi eljárástól eltérő módon — kinevezett szervező bizottság, Gerichts-Einführungs-Commission végezte, az itt megelőzően működő „főtörvényszéki bizottság" jogutódaként. A főtörvényszék mint egyetlen ilyen erdélyi szerv — az egy-egy magyarországi főtörvényszéknél nagyobb — Erdély egész területére kiterjedő illetékességgel működött, alá tíz kerületi törvényszék, Kreisgericht tartozott. Mint másodfokú bíróság az Erdély területén szervezett elsőfokú bíróságok, a törvényszékek és járásbíróságok fellebbviteli fóruma volt, ahonnan az ügyeket harmadfokra az Oberster Gerichts- und Cassationshof erdélyi osztályára lehetett továbbvinni. Külön kitérünk itt arra, hogy az erdélyi bírósági szervezet kiépítésének elhúzódása miatt