Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

magyar bírósági szervezetet — az 1849. november 3-i császári elhatározáson alapuló december 14-i és 21-i igazságügyminiszteri rendeletek végrehajtásának megfeleló'en — az osztrák önkényuralom jogszolgáltatási szervezete váltotta fel, s így megszüntették a kerületi táblák működését is. Az uralkodó 1861. április 2-i rendeletével feloszlatta az abszolutizmus kori cs. k. bíróságokat, s így több volt feudális kori magyar bírósággal együtt a kerületi táblákat is visszaállították, amelyek újból 1861. máj. l-jén kezdték meg működésüket. A kerületi táblák bírói személyzetének létszáma a provizórium korában csökkent az 1848 eló'tti évtizedek létszámához képest. Az elnökön kívül ugyanis mind a négy táblához 6 közbírót neveztek ki. A bírói személyzet mellett minden táblán még egy jegyző, egy iktató, hat kezelő és három szolga kapott alkalmazást. A kerületi táblák elnökeit ebben a korszakban is az uralkodó nevezte ki, de a bírói személyzet többi tagjának kinevezésére vonatkozó jogot a magyar királyi udvari kancelláriára ruházta. A nem bírói személyzet kinevezéséről az országbíró gondoskodott. A bírói személyzet összeállításánál Bécs politikájának szempontjai a provizórium korában is érvényesültek. így pl. a Dunántúli kerületi táblához kivétel nélkül olyan személyeket neveztek ki bíráknak, akik a megszüntetett abszolutizmus kori jogszolgáltatási szervezetnek aktív tagjai voltak. A kinevezett hat bíró közül ugyanis egy a soproni Oberlandesgericht tanácsosa, egy az egri Comitatsgericht elnöke, kettő a soproni Landesgericht tanácsosa, egy a szombathelyi Comitatsgericht tanácsosa, egy pedig a győri Comitatsgericht államügyésze volt az abszolutizmus korában. Ugyancsak az abszolutizmus kori gárdából nevezték ki a Dunán inneni kerületi tábla teljes bírói személyzetét is. A provizórium kori bíróságok működését szabályozó Ideiglenes törvénykezési szabályok I. 38. §-a a kerületi táblák hatáskörét 1848 előtti állapotukba helyezte vissza, kivéve az ősiség eltörlése folytán megszűnt kereseteket. A szabad királyi és rendezett tanácsú városok joghatósága alá eső egyének és javak azontúl sem tartoztak a kerületi táblák jurisdictiója alá. A kerületi táblák hatásköre később már nem változott. Működésük átnyúlt a dualizmus korszakába is, míg az 1868. évi 54. tc. rendelkezései alapján 1869. május 31-én bíráskodásuk véglegesen megszűnt, s szerepüket — még két évig — a helyükbe felállított ideiglenes vegyes királyi bíróságok vették át. Végezetül ismertetjük a kerületi táblák illetékességi területeit és ezeknek változásait : A Dunán inneni kerületi táblát az 1723. évi 30. tc. alapján Nagyszombatban állították fel. Alakuló ülését 1724. február 17-én tartotta, az uralkodó által kinevezett elnök, Bossányi Gábor vezetése alatt. Illetékességét a törvénycikk Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Nógrád, Hont, Pest, Esztergom, Zólyom, Turóc, Liptó és Árva vármegyék területére határozta meg. E tekintetben az 1751. évi 22. tc. hozott némi változást, amely az országhoz visszacsatolt Bács megyét — amelynek az 1723. évi 30. tc. értelmében a Tiszántúli kerületi táblához kellett volna kerülnie — e tábla joghatósága alá rendelte. Ezenkívül átmeneti változást jelentett a Justitia Josephina