Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

rövid korszaka is, amikor Komárom vármegyét, amelyet Esztergom vármegyével egyesítettek, kivonták a Dunántúli kerületi tábla illetékessége alól és e tábla jurisdictiója alá helyezték. Ugyancsak ide került az addig Hont vármegyéhez tartozott Kis-Hont járás is, mivel azt Gömör vármegyéhez csatolták. Ellenben az 1751. évi 22. tc. alapján ide sorolt Bács vármegyét innen elvonva, a Tiszántúli kerületi tábla illetékességi körébe utalták. Az 1787. szeptember l-jével működésbe lépett 35 judicium subalternum közül tíz került e tábla joghatósága alá. A Dunántúli kerületi táblát az 1723. évi 30. tc. alapján Kó'szegen állították fel. Az uralkodó által kinevezett kerületi táblai elnök, Sajnovics Mátyás hivatali esküjét 1723. november 24-én tette le a magyar királyi udvari kancellária eló'tt. A bírói személyzet további négy tagját, az ülnököket 1724. március 18-án nevezte ki a király s így a tábla alakuló ülését 1724. április 20-án tartották meg. Az idézett törvénycikk e fórum illetékességét Sopron, Vas, Zala, Komárom, Somogy, Gyó'r, Fejér, Veszprém, Mosón, Tolna és Baranya vármegyék területére határozta meg. E tekintetben csupán a Justitia Josephina rövid korszaka hozott némi átmeneti változást. II. József ugyanis 1786. november 30-án kelt rendeletével az addig e tábla joghatósága alá tartozott Komárom vármegyét Esztergom vármegyével egyesítette s így a Dunán inneni kerületi tábla illetékességi körébe utalta. Az ugyancsak II. József által felállított és 1787. szeptember 1-jétó'l működött 35 judicium subalternum közül nyolc ilyen alsóbíróság tartozott a Dunántúli kerületi tábla jurisdictiója alá. II. József rendszerének bukása után az általa hozott változtatásokat eltörölték és az eredeti területi illetékességet állították vissza. A Tiszán inneni kerületi táblát az 1723. évi 30. tc. alapján Eperjesen állították fel. Az uralkodó a tábla első' elnökévé br. Barkóczy Zsigmondot nevezte ki, valamint kinevezte a bírói személyzet további négy tagját is. A tábla alakuló ülését ennek megtörténte után, 1724. március 9-én tartotta meg. Az említett törvénycikk a tábla illetékességét Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Heves és Külső Szolnok, valamint Borsod és Torna vármegyék területére határozta meg. E tekintetben a Justitia Josephina időszaka átmenetileg némi változást hozott. II. József 1786. november 30-án kelt rendeletével ugyanis Kis-Hont járást, amely az 1729. évi 23. tc. szerint Hont vármegyéhez tartozott, Gömör vármegyéhez kapcsolta és így a Dunán inneni kerületi tábla illetékessége alól a Tiszán inneni kerületi tábla joghatósága alá rendelte. E rendelet ugyancsak ide kapcsolta Bereg és Ugocsa vármegyéket is, amelyek — az 1723. évi törvény szerint — addig a Tiszántúli kerületi táblához tartoztak. Az 1787. szeptember l-jével működésbe lépett 35 judicium subalternum közül kilenc tartozott a Tiszán inneni kerülethez. II. József rendszerének 1790-ben történt bukása után e változtatásokat eltörölték s így a kerületi tábla illetékessége visszatért 1786 előtti állapotába. A Tiszántúli kerületi táblát az 1723. évi 30. tc. értelmében Nagyváradon állították fel. Miután az uralkodó által kinevezett gr. Szent-Ivány József elnök és a bírói személyzet további négy tagja hivatali esküjét letette, 1724. március 27-én megtartották a kerületi tábla alakuló ülését. A kerületi tábla azonban még egy évig sem működött a városban, mivel III. Ká-