Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

Iákra. Az ugyancsak ide utalt nemesi házassági bontóperekben viszont a keresetet a felperes feleknek kellett benyújtaniuk. A korszak ülnökeinek munkaköre azzal bővült, hogy — az ítélkezésben és végrehajtásban való részvételükön kívül — az ő feladatuk lett a kerületi táblák joghatósága alá rendelt judicium subalternumok munkájának idó'nként történő' megvizsgálása is. A Justitia Josephina korszakának bukása után a kerületi táblák régi hatáskörüket kapták vissza. Bírói személyzetük létszáma azonban nem csökkent, hanem — a szám feletti, illetőleg tiszteletbeli ülnökökkel együtt — egyes tábláknál még a Józsefi korszakhoz képest is emelkedett. így a XIX. sz. elején az ülnökök száma 7—11 fő volt s némely táblánál — mint pl. a Dunán inneninél és a Tiszán túlinál — a jegyző egyben ülnöki tisztséget is viselt. Az írnokok számát a Novus Ordo korabeli 6 fővel szemben 3-ra csökkentették, viszont megmaradt József korából a protocollista funkciója. A létszám csökkentése — természetesen — maga után vonta a Justitia Josephina korában bevezetett egyes munkafajták (iktatókönyvek, irattári sorkönyvek készítése stb.) elhagyását is. II. József halála után, a császár egyéb újításaival együtt, a jogszolgáltatás terén hozott változtatásokat is csaknem kivétel nélkül eltörölték. Az 1790/91. évi 43. tc. továbbra is biztosította ugyan a nem nemesek bűnpereinek fellebbezhetőségét, de ezek az elsőfokú bíróságoktól (megyei, városi törvényszék stb.) azontúl másodfokon nem a kerületi táblákra, hanem egyenesen a kir. tábla elé kerültek. 1790 után a házassági bontóperek is kiestek a kerületi táblák ítélkezése alól, s így csak a Novus Ordo előtti hatáskörük maradt meg. A kerületi táblák tehát újra tisztán polgári ügyek elsó'fokú fórumai lettek. E hatáskörük azonban a XIX. század elején tovább bővült. Az 1809. évi 9. tc. ugyanis a több megye területén fekvő zálogok iránt indított pereket a királyi tábláról, illetőleg a báni tábláról — mint addig ez ügyekben illetékes elsofolyamodású bíróságoktól — a kerületi táblák hatáskörébe utalta. Meg kell még említenünk az 1840. évi 22. törvénycikket, amelynek 122. §-a elrendelte, hogy „amennyiben a kerületi táblák előtt is lesznek csó'dületi perek folyamatban,

11 ...az elnökkel vagy annak helyettesével és a jegyzővel együtt öt tag tartozzék törvény szünetek alatt is a kerületi tábla helyén a per folyta alatt... jelen lenni és mind azt, amit e részben a bíróságnak teljesíteni kellene, haladék nélkül megtenni; a per érdemét tárgyazó ítélet hozása ott is az egész ítélőszéket illetvén". (E bizottság ugyanis csak a határnapok elrendelése vagy elhalasztása iránti közbenszóló ítéleteket hozhatott.) A Józsefi korszak letűnése után, más bíróságokhoz hasonlóan, a kerületi tábláknál is visszaállították a korszak előtt szokásban volt hosszú törvény szüneteket, amelyek meg is maradtak egészen a feudális korszak végéig. A kerületi táblák működésében a Józsefi korszak előtti idők gyakorlatához képest csupán annyiban történt változás, hogy az e fórumok által hozott ítéletek végrehajtását nemcsak a táblák assessorai intézték, hanem az illetékességi területükhöz tartozó megyei törvényhatóságok is.

12 Az 1848/49. évi szabadságharc bukása után a feudális kori „alkotmányos"