Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
A kúria működésének történetét illetően meg kell elégednünk ezzel a kurta áttekintéssel. Az 1724—1780 közötti történetére vonatkozóan még további részletkutatásokra van szükség. Az 1780-tól 1849-ig, illetve a régi kúria teljes megszüntetéséig terjedő időszakkal már, ideértve a kúria 1849-es feloszlatását, új Országos FŐtörvényszék szervezését, majd 1849 őszi végleges megszüntetését, részletesen foglalkozik Varga Endre, A királyi kúria 1780—1850 című munkájában. Az 1724-ben működni kezdő kir. kúria működésének megkezdésekor székházat kapott. Elhelyezését ugyan többször változtatták. Az ideiglenesen kijelölt székházból végleges saját épületébe költözött a pesti ferencesek templomával szemben, melyet csak a XIX—XX. század fordulóján bontottak le. Innen II. József korában felköltöztették Budára a várba, 1791-ben ismét Pestre ideiglenes szállásra, majd saját épületébe került. A napóleoni háborúk során kétszer is menekülésre kellett felkészülni, az iratokat távolibb kelet-magyarországi helységekbe való szállítás céljából ládákba csomagolták, 1849 őszén már a csendőrség ürítette ki a kúria épületét. A kúria megszűnésével többé-kevésbé önálló szervezetnek meghagyott levéltár ideiglenes szállásra szorult. De ha elhelyezése többször változott is, a kúria mindenkori helyén nemcsak tárgyalótermek, pertár (ahol korábban a periratok elkészítése, később a periratok elkészítésére való iratkiadás történt), irodahelyiség, de az iratok elhelyezésére szolgáló levéltár is volt. A levéltárnak már a kúria megalakulásakor át kellett vennie megőrzésre az oktavális törvényszakok lezárt peranyagát (O 1 állag), az ítélőmesterek vándorbíráskodásából maradt és a továbbiakban is külön kezelt jelentékenyebb peranyagot, a király, nádor, országbíró, személynök által 1650 óta kiadott különböző parancsleveleket (Mandata judiciaria O 3 állag). Ezeket az iratokat a kúria levéltára nemcsak átvette, rendezte is, bár a rendezés elég primitív volt, csak évenkénti csoportosításból, folyószámozásból és a parancslevél kiadását kérők neve szerinti mutatózásból állott. Az átvett régi iratanyagból alkotott iratcsoportokon kívül az újonnan érkező és elintézett ügyiratokból is új állagokat létesítettek. Az iratkezelés és állagképzés alapvető elve azonban igen primitív volt. Az iratokat ugyanis iratfajták szerint külön-külön csoportosították, nem törődve azzal, hogy gyakran ugyanazon ügyre vonatkozó eljárásban különböző fajtájú iratok keletkeztek, amelyek egymással összefüggtek, és csak összefüggő vizsgálatuk adott teljes tájékozást az ügyben. Ennek tipikus példája, hogy külön sorozatokat létesítettek a kir. kúria két bírói testületéhez felsőbb helyekről intézett utasításokból (O 10,11,12 állagok) és külön sorozatot az ezekre adott válaszok, tájékoztatások, felterjesztések fogalmazványaiból (O 14 állag). Az utasításokból is külön sorozatba helyezték a „fontosabb" elvi jelentőségűeket (Normalia O 10 állag), külön a hétszemélyes táblához, külön a királyi táblához konkrét peres ügyekben adott utasításokat (sürgetés, birtokon belüli fellebbezés engedélyezése stb.), bár az elválasztás elvei bizonytalanok és ingadozók voltak. Külön kezelték a kúria két bíróságának vezetői vagy a király által a jurátusokhoz, vagy az alsó-bíróságokhoz intézett mandátumok fogalmazványait,
