Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
és a hatályban léte alatt (1786—90) elintézett ügyek iratait, melyeket más rendszerben kezeltek, mint a korábbiakat és a későbbieket, elkülönítve kezelték (Archívum Josephinum, O 61—43. állagok). Nem jelentettek külön megterhelést a kir. kúria számára az 1840:15 tc.-be foglalt váltótörvény alapján indított váltóperek és egyéb kifejezetten kereskedelmi jellegű perek, mert e törvény alapján az 5 elsőfokú váltótörvényszéktől fellebbezett perek másodfokú elbírálására a kir. kúrián belül harmadik testületként váltófeltörvényszéket szerveztek. Ez elnökből és 6 bíróból állott, tőle pedig a hétszemélyes tábla váltóosztályára nyílt fellebbezés. E célra a hétszemélyes táblán 2 új előadói és több ülnöki állást létesítettek. Nagy újításként a hétszemélyes tábla váltóosztályának előadói és bírái nem nemesek is lehettek. A váltóosztály törvényszünet nélkül folyamatosan ítélkezett 7 tagú tanácsban. 14 A kúriára azonban nemcsak az volt jellemző, hogy lassan dolgozott és minden intézkedés ellenére sem tudott megbirkózni a restanciával. Gondot fordított az ítélkezés színvonalára is. Ezért gyűjtötték külön azoknak a pereknek a kivonatait, melyekben a hétszemélyes tábla is ítéletet hozott (decisiones). Ezeket az ügy referálása céljából készítették. Batthyányi Lajos nádor 1759-ben rendelte el a perkivonatok kikeresését és lemásoltatását, hogy a későbbiekben megállapítható legyen, milyen elvi álláspontot foglalt el a kúria egyes kérdésekben s hogy ezt az elvi álláspontot követhessék vagy ha szükségesnek tartják, módosíthassák. Ezt annyira fontosnak tartották, hogy több részleges másolat is készült belőle, melyek egyrésze megmaradt, vagy sokkal később visszakerült a kúriai levéltárba (O 30, O 39, 0 40, 0 41 állag), pedig a múlt század második felének nagy levéltárrendezése során több példányt kiselejteztek belőle. Ezt a sorozatot használta fel a Niczky Kristóf vezetése alatt állott bizottság 1769-ben a kúria elvi határozatainak összegyűjtésénél, a XIX. századi joggyakorlatra oly nagy hatást tett Plánum Tabulare szerkesztésénél. 15 A Plánum Tabulare döntvényeiben megfogalmazott magánjogi jogelvek értékelésének nagyszerű emléket emelt Wenzel Gusztáv. 16 Tárgyilagosan szemlélve el kell ismerni, hogy e döntvényeket némelykor szűk látókörű, elfogult nemesi konzervatizmus vezette. Egyebek között e döntvényekben fogalmazták meg az ősiségi ügyek, illetőleg az ősiségre alapított elévülés jelentős korlátozását, ami a birtokviszonyokat annyira bizonytalanná tette. 17 E döntvényekben fogalmazták meg elvi éllel a nem nemesek birtokképtelenségének elvét, 18 amely az újabb kutatások szerint legalábbis teljes mértékben még a XVII. században sem érvényesült, 19 és amely súlyos gátjává vált a XVIII—XIX. századi gazdasági fejlődésnek, és hozzájárult a nemesség és jobbágyság közötti amúgy is elég éles választóvonal kimélyítéséhez. El kell ismerni azonban azt is, hogy nagyon sok döntvény korrigálni kívánta a törvények fogalmazási hibáit, és pótolni a törvények hiányát, így igen világosan előbbre vitte a nemesi magánjog fejlesztését. Itt elég példaként utalni a gyám fokozott felelősségének megállapítására az általa kezelt vagyon hiányaiért, amennyiben a vagyon átvétele nem szabályszerűen leltár mellett történt, vagy az állagváltoztatáshoz a gyám elmulasztotta kikérni a gyámhatóság hozzájárulását. 20
