Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

Tárnoki szék — tárnoki hivatal O 92. PROTOCOLLA SEDIUM TAVERNICALIUM (A tárnoki szék ülésjegyzőkönyvei) 1559—1848 44 kötet, 1 csomó 1—44. Protocolla 1559—1847 44 kötet 45. Jegyzőkönyv 1848 1 csomó [töredék] A tárnoki levéltár anyagából korban legmesszebb a tárnoki szék ülésjegyzőkönyveinek első kötete nyúlik vissza, amely a XVI. századból maradt fenn, de még ennél korábbi, XV. századi adatokat is tartalmaz. E kötetet 1559-ben kezdték vezetni, amikor a tárnoki szék viszonylag rendszeres működése már megindult. Az is feltételezhető azonban, hogy a korábbi jegyzőkönyvek elvesztek. A XVI. század első felében ugyanis a tárnoki széken csak szórványosan tartottak ülésszakot, úgy ebből az időszakból jegyzőkönyvek sem maradtak ránk. A tárnoki szék működésének a század közepén történt felújulására mutatnak mind az első kötet elején található előszó utalásai, mind az, hogy az előszó után a tárnoki jog anyagának az összeírása következik. Az első ilyen bejegyzés a Zsigmond-kori joggyakorlatra vonatkozó adatokat örökíti meg, ezután a Laki Thuzféle cikkelyek, valamint az Ulászló által 1499-ben kiadott rendelkezések, majd a tárnoki szék ügyvitelére vonatkozó (üresen hagyott lapokra utólag bejegyzett) 1564., 1596. és 1599. évi tárnokszéki határozatok következnek. E szövegek után kezdődik a tulajdonképpeni protocollum, az 1559. évi ülésszak jegyzőkönyvével. A jegyzőkönyvekben az egyes perekre vonatkozó bejegyzések terjedelme és formája az idők folyamán változott. A XVI—XVII. századi bejegyzések ugyanis még összefüggő szövegben ismertetik a per lényegét; tárgyát, lefolyását és abba belefoglalva adják a tárnoki szék ítéletét is. A XVIII. századi jegyzőkönyvek azonban egyre inkább abban az irányban sematizálódnak, hogy a perre vonatkozó bejegyzés csak a perben álló felek nevének és a pertárgynak egészen rövid megjelöléséből, valamint a tárnokszéki ítélet szó szerinti szövegéből áll. A XVII. században még ehhez gyakran egyes perbeli dokumentumok teljes szövegű bejegyzése is járul, később azonban ez egyre ritkábban fordul elő és a bejegyzés csupán az említett típusú rövid permegjelölésre és a tárnokszéki ítélet szövegére redukálódik. így, mivel a másodfokú ítéletek mindig az elsó'fokúakhoz kapcsolódnak, amelyek a protocollumokba nincsenek felvéve, előfordulnak olyan esetek is, amikor a bejegyzésből a per lényege nem tűnik ki (ha pl. a tárnokszéki ítélet egyszerűen jóváhagyja az elsőfokon eljárt városi törvényszék ítéletét). Ez esetben tehát a per érdemileg csak az ülésjegyzőkönyveknek a peres iratokkal való egybevetése után ismerhető meg (ld. a további állagok leltárait). A perek tárgya lényegében a tárnoki szék egész fennállása alatt a bevezetésben ismertetett hatáskörhöz igazodik.