Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
korszak magyar államszervezetének kiépülésével, a tárnoki intézmény véglegesen megszűnt, az ezután is továbbélő (az 1885. évi főrendiházi törvényben is említett) tárnokmesteri cím ekkor már puszta formaság volt, amivel közhivatali funkció ekkor már nem járt együtt. Mint fentebb láttuk, a XVI. század elején a tárnoki szék joghatósága nyolc szabad királyi városra terjedt ki. Mohács után, a török további terjeszkedése következtében, Buda és Pest az ellenség kezére került, s így a tárnoki városok száma hatra csökkent. Ez a szám néhány évtizeden keresztül változatlan maradt, majd 1577-ben — Szakolca város csatlakozásával — hétre emelkedett. A XVII. század török korszakában a tárnokmester, illetőleg a tárnoki szék joghatósága alá kerültek Modor, Korpona, Kismarton és Kőszeg városok, majd a török kiűzése után, 1693-ban Debrecen is. A XVIII. században Buda és Pest reincorporatiójával, valamint újabb városok csatlakozásával a tárnoki szék illetékessége rendkívül megnövekedett, olyannyira, hogy működésének utolsó évtizedében a tárnoki városok száma már 28 volt. A tárnoki szék egyes kivételektől eltekintve csupán másodfokon ítélkezett a joghatósága alá rendelt városok polgárainak pereiben. Ezt a jurisdictiót bizonyos értékhatáron — 300 forinton — aluli polgári perekben utolsó fórumként gyakorolta. II. Ulászló 1499-ben kiadott rendelkezése szerint nem minden fajtájú és értékű polgári pert lehetett a tárnoki székre fellebbezni. E rendelkezés értelmében ugyanis a városi törvényszékektől csak ingatlanokra vonatkozó, vagy 60 forint értéket meghaladó ingóságok és ugyanilyen értékű adósság ügyében indult perek mehettek fel e fórum elé. A tárnoki szék hatáskörébe tartoztak a 60 forint értékhatáron felüli végrendeleti ügyek is, amennyiben azok nem voltak „kegyes" adományok (extra pias causas) 5 , amelyek általában az egyház számára szóltak. Egy 1725. évi rendelkezés szerint a városi szolgalmi joggal kapcsolatos pereket is feljebb lehetett vinni a tárnoki szék elé, ha az ügy elsőfokon a fórum székhelyén levő városi magisztrátus előtt fejeződött be. 6 Később a hatáskör felsőbb rendelkezésekkel átmenetileg vagy esetenként a tárnoki szék elé utalt egyéb perekkel szélesedett, de fő feladat továbbra is a polgári perek különböző fajtáinak a megvizsgálása volt. E perek jelentős része végrendelettel kapcsolatos (causa testamentaria), örökösödési (causa successionalis), vagy osztályos (causa divisionalis) per. Ennek megfelelően nagyszámban fordulnak elő végrendelet megsemmisítése, hagyaték felosztása, a felosztás helyesbítése, özvegyi jog megállapítása stb. tárgyak körül forgó ügyek. Ide sorolhatjuk még a (részben a válóperekkel kapcsolatos) hozomány megállapítására, kiadására stb. irányuló pereket is. Nagy számban fordulnak elő olyan perek is, amelyeknek tárgya ingatlanok különböző módon történő elidegenítésével kapcsolatos: adásvétel körüli viták, vételár meg nem fizetése, az ügylet megsemmisítése, ingatlan elzálogosítása, visszaváltása, bérbeadása és az ezekből eredő' különféle haszonkövetelési, kártérítési stb. ügyek. A pénzgazdálkodás és hitelélet fejlődésével egyre szaporodnak a tárnoki székre fellebbezett adóssági perek. Az adóssági perek tárgya is különféle: tőke vagy kamat iránti követelés a hitelező által, kereskedők vagy kereskedő társaságok, iparosok és más üzletemberek közötti elszámolási különbözet, számlakövetelés, különféle
