Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

legű intézkedésekkel igyekeztek megfelelőbb magatartásra szorítani, eredményt e rendelkezések nem is hozhattak. így vetődött fel a XVIII. század második felében — már fejlettebb gazdaságitársadalmi viszonyok között — a másik megoldás, a szakmai színvonal emelésének szüksége. E szempontot a kir. kúria tagjaiból alakított bizottság munkálatai alapján készült, s Mária Terézia által 1769. február 10-én kibocsátott második ügyvédi országos rendtartás juttatta érvényre.

10 Az új rendtartás értelmében csak azt lehetett ezután ügyvédi esküre bocsátani, tehát csak az léphetett az ügyvédi pályára, aki (ekkor még meg nem szabott időtartamú) gyakorlat, vagy főiskolai tanulmány és gyakorlat után a királyi, báni vagy valamelyik kerületi tábla előtt „szakismeretei felől megvizsgáltatván", magát az ügyvédi hivatásra kellően felkészültnek mutatta. A rendtartás a főiskolai tanulmányokat még kötelezően nem írta elo, a vizsgára bocsátást a csak praxis útján felkészült jelentkezők részére is megengedte, megkívánta azonban, hogy a jelentkező bizonyítványokkal igazolja: ismereteit hol, milyen főiskolán és utána melyik hatóság vagy ügyvéd mellett szerezte, vagy ha csak „sola praxi" készült fel a pályára, melyik hatóság vagy ügyvéd mellett folytatott gyakorlatot. Az 1769. évi rendtartással az ügyvédség zárt foglalkozási ággá alakulása lényegében befejeződött. Lényegében, mert a legutolsó lépést, a foglalkozási ág kereteinek — előzetes szaktanulmányok előírásával — végleges rögzítését ez az újabb szabályozás még nem tette meg. A hiányzó vonatkozó intézkedést II. József adta ki 1785-ben. Az 1786. évtől kezdve már csak olyanok voltak ügyvédi vizsgára bocsáthatók, akik — a továbbra is fennmaradó kötelező gyakorlat előtt — a birodalom valamelyik egyetemén vagy akadémiáján az előírt jogi tanfolyamot elvégezték. Amikor Mária Terézia 1769. évi rendelete a kötelező ügyvédi vizsgát Magyarországon meghonosította, a vizsgák helyéül a pesti királyi táblát és a kerületi táblákat jelölte ki. A királynő rendelkezésének megfelelően a királyi tábla bíráiból alakult első vizsgabizottság — a személynök elnöklete alatt — 1769. április 21-én megkezdte működését. Ugyanez év folyamán az ügyvédvizsgáztatás a kerületi táblákon is megindult, de ez irányú tevékenységüket 1817. szeptember 19-én kelt királyi rendelet megszüntette és ezután a vizsgáztatás joga Magyarországon kizárólag a királyi táblát illette. így vált a királyi tábla Magyarországon az ügyvédvizsgáztatás egyetlen fórumává s a királyi tábla elnöke, a személynök az ügyvédképzés legfőbb országos felügyeleti hatóságává. (A báni tábla vizsgáztatási joga e korszak végéig, 1848-ig Horvátország területén érvényben maradt.) A személynöknek a fentiekben ismertetett jogköréből és sokrétű tevékenységéből folyó ügyvitel a kancelláriája feladatkörébe tartozott. E kancelláriát a személynök irányította, akinek az iroda munkájában való részvételét az akták erre utaló adatain kívül az előtte történt hiteleshelyi ügyletek nagy száma, a különböző fogalmazványokon és egyéb iratokon gyakran látható kézírása is tanúsítja. (A kiadmányozás, aláírás és egyéb kezelési jelek hiányosságai miatt a kancellária-