Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

tet illetően; a kereskedelmi minisztérium által betöltendő állások üresedése esetén jelentést tett oda; a minisztérium által kinevezett tisztviselőket (a Baudirection, ill. a technikai számvevőségi osztály vezetőjének javaslatára) ő osztotta be az egyes építési szervekhez (kivéve az igazgatóság, a kerületi építési hivatalok és a technikai számvevőségi osztály vezetőit). A költségvetési és egyéb pénzügyeket illetően a következőket tette a helytartó feladatává a rendelet: ő foglalkozott az építkezések szükségességének megvizsgálásával, feladata volt azok célját eléretni, s minimálisra szorítani a költségeket; birodalmi érdekű építkezéseket 3000 Ft-os határig ő engedélyezett (ha ezek a költségvetésben szerepeltek); az ő joga volt elengedni 50 Ft-ig terjedő pénztárhiányt (ha nem sikkasztásból keletkezett), 1000 Ft-on aluli behajthatatlan számadási hiányt (ha az ellenőrző bizottság akceptálta ezt), az 1000 Ft-on aluli behajthatatlan hátralékokat (ez esetekben az elengedéshez vagy törléshez a Finanzlandesdirection hozzájárulása volt szükséges); ő hagyta jóvá az építési hatóságok hivatali helyiségbérleteit (ha e szerveket bérleményben kellett elhelyezni; három évig tartó ideig és évi 600 Ft bérösszegig) és az irodafenntartással és irodaszer-ellátással kapcsolatos kiadásokat (a költségvetés keretén belül); ő gondoskodott arról, hogy az építésügyi költségvetések, az időszaki pónzszükséglet-kimutatások, a számadások és más pénzkezelési ügyek szabályosan folyjanak (ezeket a megszabott időpontokban javaslataival vagy jegyzeteivel a kereskedelmi minisztériumhoz terjesztette). A Baudirection csak rajta keresztül tehetett utalványozásokat (a helytartó vagy maga intézkedett, vagy a kereskedelmi minisztérium elé terjesztette az ügyet). A rendelkezés hangsúlyozta: az építésügyek műszaki részébe a helytartó nem avatkozhatott. Ami mármost magára a Baudirectionra vonatkozott: a hatóság volt a középítkezésügy országos irányítója. A kerületi építési hatóságok hozzá terjesztették fel a hatáskörüket meghaladó ügyeket, s az saját hatáskörében intézkedett (ha ti. nem tett véleményes jelentést a helytartónak). A helytartó rendeletére közreműködött a közigazgatási alapokból, országos, kerületi vagy járási pénzekből községek vagy területek által stb. történő középítkezéseknél, szakvéleményt adott, bizottsági tanácskozásokon vett részt, építkezéseket eszközölt, műszaki átvételeket hajtott végre ily ügyekben. Ugyanúgy járt el az igazság-, pénzügyi stb. szervek megkeresésére is. A kereskedelmi minisztérium javadalmazásából (az út- és vízépítkezósi alapból) történő építkezéseknél, karbantartási, javítási munkát 500 Ft értékig saját hatáskörében végeztethetett (ha a fedezet az évi költségvetésben biztosítva volt). A kerületi építési hivatalok hatáskörében történő építkezések műszaki átvételét az igazgatóság eszközölte (az ő hatáskörébe vágókét a helytartó). Ezen túlmenőleg az építési szervek más hatóságok felszólítására is kötelesek voltak véleményt nyilvánítani, technikai vizsgálatokat stb. elvégezni, természeti csapások (árvíz, hegyomlás), más szerencsétlenségek esetén segélyt nyújtani. Részt vett a magánépítkezések felügyeletében (annak megállapításában, hogy azok megfelelnek-e a törvényes előírásoknak). Személyzeti kérdésekben hatásköre elég szerény volt: ő vette fel az ország valamennyi építési hatóságánál a napidíjasokat, fizetés nélküli gyakornokokat, hivatalszolgákat, kisegítőket, út- és hídmestereket, folyamfelügyelőket, útjavítókat és a havibéres állandó napszámosokat, s intézkedett ezeknek az egyes építésügyi szervek közti elosztása iránt (a magasabb rangú tisztviselőket illetően csak javaslatot tehetett a helytartónak). Minden negyedév végén kimutatást kellett felterjesztenie a kereskedelmi minisztériumnak a személyi változásokról.