Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Baudirection in Siebenbürgen Bevezetés Az 1849 nyarán—őszén megkezdődő új berendezkedésben az országos építési igazgatóság is új szervezetet kapott. Az 1848 előtti Directio Aedilis helyébe előbb az építésügyi miniszteri bizottság (Ministerialcommission in Bausachen), majd a Baudirection in Siebenbürgen lépett. Működésének első éveiben függési viszonyát, hatáskörét, feladatait kevéssé szabályozták; felettes hatósága a birodalmi építési főigazgatóság (General-Baudirection), majd 1852 nyarától a kereskedelmi minisztérium (az év május 12-én a császár feloszlatja az építési főigazgatóságot, s hatáskörét a minisztériumra ruházza azzal, hogy a vasútépítkezések ügyei a központi vasútépítési igazgatóság hatáskörébe kerülnek, s ez közvetlenül a kereskedelmi minisztérium alá tartozik, a többi építkezési ügyek pedig a minisztérium II. osztályáéba). Egyben azonban a Militär- und Civilgouvernementtől is függött; ezt a viszonyt írásos rendelkezések láthatólag nem szabályozták. Hatáskörét a Directio Aedilistől örökölte, ezt 1852 előtt csak részszabályozások érték (1850-ben az ideiglenes körzeti mérnökök az év március 3-i utasításában szabályozzák az igazgatóság felügyeleti jogát felettük: azok közvetlenül a Baudirectiont ekkor vezető miniszteri biztos alá tartoznak, a hatáskörük körüli vitákat hozzá kell hogy felterjesszék, minden szeptember végén kimutatást küldenek fel a körzetükben megkezdett állami építkezések állásáról az igazgatóságnak, a Baudirection és a körzeti építési hivatal vezetője vagy helyettese — az építési főigazgatóság 1850. augusztus 25-i rendelete értelmében — szükség esetén meglátogatja az épülő állami objektumot, s jelentést tesz róla a főigazgatóságnak; a főigazgatóság 1851. február 13-i ideiglenes előírásában a műszaki átvételt illetően a Baudirectionról annyi áll, hogy az állami építkezések átvételekor a Baudirection — vagy az építési főigazgatóság — megbízottja is jelen kell hogy legyen). Az építésügy átfogó szabályozását a definitivum jelentette. Az 1852. szeptember 14-i császári elhatározás a létrehívandó helytartóságot jelölte meg az ország legfőbb közigazgatási hatóságául azokat az építési ügyeket illetően, amelyek nem tartoznak a Einanzlandesdirection ügykörébe, vagy amelyeket nem utaltak más hatóságokhoz. A bel-, pénzügy-, kereskedelmi, ipar- és közlekedésügyi minisztérium 1853. február 9-i rendelete az 1852. szeptemberi elvi döntés alapján szabályozta (ideiglenes jelleggel, de a Baudirection egész további fennállására kihatóan) a helytartó és az építési igazgatóság viszonyát. A helytartó felügyelete alá tartoztak a Finanzlandesdirectionhoz vagy más igazgatási szervekhez nem utalt építésügyek s az építési hatóságok; az ő kötelessége volt irányítani és ellenőrizni e szervek munkáját. Jogában állt rendeleteket kibocsátani hozzájuk; a kereskedelmi minisztérium rajta át levelezett a Baudirectionnal. Ez a felügyelet azonban elsősorban az ügyintézés szabályozásának biztosítására, szervezeti és személyzeti, valamint költségvetési és más peres ügyekre vonatkozott. A rendelkezés kifejezetten a helytartó feladatává tette az építési szolgálat adminisztratív ügyvitelének irányítását; a személyzetet illetően ő tett javaslatot az igazgatóság és az építési szám vételi ügyet irányító technikai számvevőségi osztály vezetőjére a kereskedelmi minisztériumnak, az építési hivatalnokok kinevezését, építési növendékek és gyakornokok felvételét illetően ő továbbította véleményes felterjesztéssel a kereskedelmi minisztériumhoz a Baudirection javaslatait, ugyanígy járt el az építési számvevőségi osztály vezetőjének javaslataival a szám vételi személyze-