Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
Közjogi vonatkozású volt az az intézkedés (a Főkormányszék 1862. március 29-i rendelete a szász universitashoz), amely egy 1796-i rescriptum határozmányait újította fel. Az universitas e szerint köteles volt jegyzőkönyveit azonnal felterjeszteni az udvarhoz; ez a Főkormányszék útján történt. 159 Korábbi hatóság egész feladatkör ének átvételét jelentette az a szabályozás, amely (mindjárt működésének kezdetén) a Főkormányszékre ruházta mindazon ügyeknek intézését, amelyekkel korábban az erdélyi földtehermentesítési alapigazgatóság foglalkozott. 160 A Főkormányszék és a visszaállított 1848 előtti törvényhatóságok viszonyát általában érintette két rendelkezés. Az első a törvényhatóságok főtisztjeinek az 1861. március 26-i udvari rendeletben kiadott ideiglenes utasítása volt. Ez a következőkben érintette a Főkormányszék hatáskörét: a) az uralkodói megerősítés alá ta rtozó választott tisztek névsorát rajta keresztül terjeszti fel a törvényhatóság az udvarhoz; b) ezek fizetés javítása ügyében hozzá kell fordulni; c) az állandó bizottmány is a Főkormányszékhez küldi fel félévi költségvetését ;d)s,z állandó bizottmányok a Főkormányszék alá tartoznak, az közvetlenül is levelezhet velük; hozzá terjesztik fel ülés jegyzőkönyveiket. 161 A második (amely az előbbiekben ismertetett korábbi intézkedések megújítása volt) az erdélyi udvari kancellária 1864. július 1-i rendelete (tartalmát az év július 12-én főkormányszéki elnöki körrendelet közölte a törvényhatóságokkal), amelynek értelmében a közigazgatás alsóbb szervei minden a területükön előforduló fontosabb eseményről jelentést tartoztak tenni az országos közigazgatási kormányszervnek (sürgős esetekben táviratilag is). Különös fontosságú eseményeknél ugyanakkor jelentést kellett küldeni ezekről az Erdélyi Udvari Kancellária elnökségéhez; erről a körülményről említésnek kellett történnie a Főkormányszékhez intézett felterjesztésben is. 162 A Főkormányszék elnökségének a bíráskodással kapcsolatos hatáskörét illette két szabályozás. Az első az Erdélyi Udvari Kancellária 1863. szeptember 25-i rendelete volt (amelyet megerősített és interpretált 1864. július 27-i újabb rendelkezése is). Eszerint a bírói hatóságok olyan esetekben, amelyekben támogatásra van szükségük, „s egyáltalán minden ügyeikben" a királyi táblához forduljanak, amely, ha saját erői nem lennének elégségesek a feldat megoldására, a Főkormányszék elnökségéhez továbbította az ügyet. 163 A második a kancellária elnökségének 1864. június 8-i „intézménye": eszerint a törvényszékek elnökeinek, ülnökeinek, fő- és alügyészeinek és aljegyzőinek ideiglenes beállítása vagy áthelyezése a Főkormányszék elnökségének feladata volt. Ugyanez intézte valamennyi törvényszéki hivatalnok fizetési, jutalmazási és segélyezési ügyeit (csak a nyugdíjazások tartoztak a Főkormányszékhez magához). A törvényszéki ülnökök, főés alügyészek és jegyzők elbocsátása, (amely korábban az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozott, most tehát az Erdélyi Udvari Kancelláriára kellett volna átszállnia) ideiglenesen szintén a Főkormányszék elnökségének feladata volt. 164 Áttérve most már a közigazgatás egyes ágai szabályozásának ismertetésére: az abszolutizmus irányító szerveinek megcsappant kezdeményező kedve még mindig a rendészet terén mutatkozott a legaktívabbnak. Az általános rendészetet illető rendelkezések közül az első a Főkormányszék 1862. január 21-i körrendelete volt a fegyvertartást illetően. Ennek az országos közigazgatási hatáskörét illető pontjai a következők: a) katonai fegyvereket beszerezni vagy használni csak a törvényes helyhatóságok közbiztonsági őrszemélyzetének szabad; az illető szerv a Főkormányszékhez tartozik folyamodni engedélyekért az ilyen fegyverek vásárlására; b) ha akár katonai, akár egyéb fegyverek beszerzésének külföldről kell történnie,