Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
illető részeivel nem foglalkozunk; számunkra elsősorban az a rendelkezése fontos, amelyben utasítja Mikót a Főkormányszék újjászervezésére. 149 A hatóság létrehozása néhány hónapot vett igénybe; a helytartóság csak 1861. április 23-ával szüntette meg tevékenységét, s adta át helyét a másnap működését megkezdő Főkormányszéknek. 150 Az újjászervezett hatóság működésének egészével kapcsolatban csak néhány megjegyeznivalónk van. Az első a személyi problémák ügyét illeti; ezek ti. általános politikai irányváltozásokkor léptek fel. 1861 őszén a császár előbb Kemény Ferencet menesztette (1861. szeptember 19-én), 151 majd 1861. novemberében Mikót is. Utóda, Ludwig Folliot-Crenneville 1861. november 28-án nyerte el kinevezését, és december 2-án tette le hivatali esküjét a császár kezébe. 152 1862-ben több kormányszéki tanácsos lemondott (élükön Jósika Lajossal), ketten pedig újbóli nyugdíjaztatásukat kérték. 153 Ezek csak 1865-ben, Nádasdy udvari kancellár bukása után nyerték el újra tisztségüket. 154 A második általános megjegyeznivaló a „visszaállítás" lényegére vonatkozik. Az országos kormányhatóságot formailag állították vissza, nem érdemileg. Hatásköre, sőt még belső beosztása is a korábbi maradt; még ügyforgalmának méretei is. Az 1848 előtti Gubernium nem folytathatta működését ott, ahol abbahagyta; az országos kormányhatóságra azóta új feladatok özöne hárult. Az 1848 előtti név alatt a hatáskört illetően a Bach-rendszer által létrehozott hatóságok folytatták működésükets az abszolutizmus „második évtizedében" kevés változás esett ennek a működés; nek körében. Az a nagyarányú és az ismertetésből látható funkciójú szabályozási tevékenység ti., amely annyira jellemző volt az 1849 és 1860 közti korszakra, az októberi diplomát követően jócskán megcsappant. A birodalom legfelső kormánykörei elveszítették kísérletező lendületüket; elég nagy feladat volt számukra a külpolitikai vereségek sorozatától ért, a legkülönbözőbb erők nyugtalanságától feszített birodalom összetartása. Napról napra élés és a politikai kibontakozás keresése váltotta fel az 1849-i győztesek berendezkedési „lendületét". A közigazgatási országos hatóság tevékenységét szabályozó rend lkezések száma is, jelentősége is hasonlíthatatlanul kisebb, mint az első évtizedben. így érthető, hogy az 1860 ősze és 1867 közti időszakról lényegesen kevesebbet lesz szükséges elmondani, mint az „első évtized" két periódusáról. A visszaállított Főkormányszék hatáskörének egészét is bemutatják a hatóság ügykörbeosztásai. Az első ilyen beosztás az 1861. április 13-i elnöki rendelet folyománya. Az első referátum (Bornemissza János tanácsosé) a kebli ügyeké (a Főkormányszék és az alája rendelt hivatalok személyzeti és illetményügyei, a hivatali osztályok elhelyezésének, fűtésének, világításának ügyei, irodaszerellátás, az alárendelt hivatalok működése feletti felügyelet, az ellenük felmerült panaszok felülvizsgálata, nyugdíj kérelmek átvétele). A második referátum (Nemes János tanácsosé) a r. k. vallás- és oktatási ügyeké (a vallásgyakorlat, áttérések, templomok, temetők, pap- és kántorlakások ügyei, új egyházközségek létesítése és adfiliatiók, canonica portio-, papi tisztségbetöltési ügyek, az iskolák, iskolaépületek, tanulmányi rend ügyei, alapítványi ügyek) és bizonyos oktatási és művelődésügyeké általában (kisdedóvók, vasárnapi iskolák, művészképzés, testnevelő intézetek, a siketnémák és vakok intézetei, a népnevelés egyéb ügyei, múzeumok, művészeti intézetek, képtárak, könyvtárak, tudományos egyesületek) s végül a szabadságos katonák, katonakötelesek nősülése. Id. Bethlen Gábor tanácsos referátumát a szorosabban vett közigazgatási ügyek egy része teszi
