Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

alá tartozó büntetőintézetek feletti közös felügyelete került szabályozásra: a két hatóság egy-egy megbízottjának évente egyszer kellett megvizsgálni ezeket.

143 Végül itt említendő a helytartóság 1860. január 2-i rendelete a fegyintézeti statisztika iránt. Az évi összefoglaló kimutatás beküldésének köéelezettségét fenntartva, megszüntette az állomány listák havi felterjesztésének gyakorlatát, csak jelentést és a böjtökről kimutatást kért.

144 Ezekben lehetne röviden összefoglalni a helytartóság hatáskörének szabályozásait a definitivum és a hatóság megszűnése közti időben. (Nem foglalkozunk itt egy-két ol yan, kisebb jelentőségű vagy különleges kérdés rendezésével, mint a vízállásjelentések ügye vagy az országos alap, a vallásalap igazgatása vagy a nemességi ügyek intézése). A „véglegesnek" nevezett közigazgatási rendszer nem egészen hét esztendeig élt — csak jó két évvel többet, mint „ideiglenes" elődje. A történeti irodalomból ismeretes (így itt elég csak utalnunk arra), hogyan bukott meg 1859-ben Bach rendszere (amely — a rendőrség szervezetéről és hatásköréről az eddigiekben elmondottak elégségesen tanúskodnak erről — nem csekély mértékben volt Kempen birodalmi rendőrfőnöké is). A változás az erdélyi kormányzat szervezete vonalán csak 1860 őszén hozta meg tulajdonképpeni gyümölcseit. Egy és más azonban már korábban is előre jelezte az októberi diplomával beálló fordulatot. Az első ilyen intézkedés (1859. október 27-én) a belügyminisztérium bizonyos hatásköreinek (a decentralizálás jegyében) a helytartóságra ruházása volt. A legfontosabb ezek közt az állampolgárság adományozásának joga. Csak „a politikai tekintetben aggályos külföldieknek az austriai államkapcsolatba való felvétele" maradt továbbra is a minisztérium feladata. Eltörölték a belügyminisztériumhoz való fellebbezés jogát az alábbi ügyekre nézve: a) a közigazgatási házassági engedély megadása vagy megtagadása, b) ugyanazon közigazgatási terület községei közt egyes egyének honosságának eldöntése s az azzal kapcsolatos ellátási kérdések, c) helyi rendőrségi intézkedések és döntések. Megszorítások történtek a fellebbezést általában illetőleg is.

145 Ugyanebbe a sorba tartozik az a megállapodás is a bel- és külügyminisztérium közt, hogy a közigazgatási országos hatóságok közvetlenül léphetnek érintkezésbe a külügyminisztériummal magánszemélyek minden olyan ügyében, amelyben diplomáciai beavatkozásra van szükség.

146 Végül (már 1860-ban, az az év június 27-én kelt császári elhatározás folyományaképpen) sor került a csendőrség újjászervezésére is. (Ez a helytartóság hatáskörére minimális kihatással volt; csak a csendőrőrsök létesítésénél és elhelyezésénél voltak feladatai.)

147 A konzekvenciák levonását azonban csak maga az októberi diploma és kísérőiratai jelentik. A diplomának magának nincsenek közvetlen kihatásai a végrehajtó hatalom szervezetére; Erdélyre vonatkozó kísórőirata is csak amiatt bír e vonatkozásban érdekkel, hogy az erdélyi udvari kancellár 1848-ban megszüntetett tisztségét említi.

148 Ez azonban már az 1848 előtti szervezet visszaállítását jelentette. Az a királyi kézirat, amely az 1848-i statuum praesest, Kemény Ferencet nevezte ki az Erdélyi Udvari Kancellária ideiglenes elnökévé, 1860. december 9-én kelt. Másnap, december 10-én írta alá az uralkodó Mikó Imre kinevezését a Főkormányszék ideiglenes elnökévé. A két név jelezte a változás politikai színezetét is: az 1848 előtti erdélyi konzervatívok két legtekintélyesebb élő fejéről volt szó. A szervezés következő lépése az 1860. december 2-án Keményhez intézett királyi kézirat volt. Az Erdélyi Udvari Kancellária visszaállítását