Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

miatt elítéltek közül a főváros lakói a helytartósághoz fellebbezhettek a büntetés ellen. Végül a tankerületi felügyelők évi jelentést tartoztak tenni az iskolai segélyalapok állásáról a helytartóságnak.

135 Az egészségügy terén a helytartóság feladatait a definitivum és az októberi diploma közti időszakban a következő rendelkezések szabályozták: 1853. november 1-én a kormányzóság körrendeletet bocsátott ki a katonai vidéki parancsnokságokhoz, amelynek értelmében haladéktalanul jelentést kellett tenni neki az egészségügyi személyzetben (beleértve az állatorvosokat és a vizsgázott bábákat is) beállott minden változásról (növekedés, fogyás, lakóhelyváltozás, községi szolgálatba átlépés stb.).

136 1855. április 25-éről való a helytartóságnak az a körrendelete, amelynek értelmében magánszemélyek által külföldről gyógyszerek behozatalának engedélyezésének ügyét csak akkor kell a helytartóság elé vinni, ha a dolog problematikus.

137 Kifejezetten katonai ügyekre a helytartóság hatásköre természetesen nem terjedt ki. Még az egykori Commissariatica-ügyek intézésénél sem sok gondja akadt (az adóigazgatás már a kormányzóság időszakában kivált az országos közigazgatási hatóság hatásköréből, s a katonaság ellátása stb. is új megoldást nyert). Mégis maradtak bizonyos katonai vonatkozású teendői a hadkiegészítés, az előfogatügyek ellátása területén. Az első kategóriába tartozik (a belügyminisztérium és a hadsereg-főparancsnokság által e tárgyban 1858. szeptember 29-én kiadott ideiglenes utasítás alapján) az állítás alá eső személyek jegyzékei körüli vitáknak legfelső fokon való eldöntése,

138 katonaköteles, 22 évnél fiatalabb személyek házasságának engedélyezése (kivételes esetekben).

139 Az előfogatügyek intézését szabályozza a kormányzóságnak az az 1854. január 5-i rendelete, amely (korábbi rendelkezéseket is megismételve) negyedévi jelentéseket követelt a katonai menetállomások működéséről.

140 Az 1855. szeptember 14-i előfogati utasítás pedig (amelyet a helytartóság 1856. február 13-án tett közzé) számos vonatkozásban ró feladatokat az országos közigazgatási hatóságra. Az előfogatok kiállítását az utasítás szerint bérbe kellett adni; ez árverés útján történt. Az árverés eredményét a kerületi hivatal jelenteni tartozott a helytartóságnak (olyan esetekben, amelyekben a felkínált ár a kikiáltási ár alatt maradt, előbb megerősíthette a szerződóst; ha azonban meghaladta, akkor erről még augusztus vége előtt jelentést kellett tennie a helytartóságnak. Az utóbbi esetben ez hagyta jóvá a szerződést, vagy — ha indokoltnak látta — rendelt el újabb licitációt). Az előfogatügyek helyi irányítása az előfogati biztosok feladata volt; ezek a körzeti hivatalokkal álltak kapcsolatban, annak tulajdonképpen egy részét téve. Ha külön előfogati biztosság létesítésére volt szükség, ezt (a kerületi hivatal felterjesztése alapján) a helytartóság engedélyezhette. Ugyancsak a Statthalterei feladata volt ellátni az előfogati pénzalapból a körzeti hivatalokat az előfogatok kal kapcsolatos kiadások (bér kifizetése a haszonbérlőnek stb.) fedezésére szolgáló pénzösszegekkel. Hozzá kellett felterjesztést tenni az előfogat-szolgáltató állatainak annak hibáján kívüli elhullásáról.

141 Ugyancsak más igazgatási ág, a jogszolgáltatás hatáskörével érintkezett a közigazgatási országos hatóságé a börtönügy területén. Egy 1857. december 21-i belügyminisztériumi rendelet szerint (az országos börtönök a helytartóságnak lévén alárendelve) a továbbiakban nem a kerületi hivatalok, hanem a helytartóság végzi ezek felülvizsgálatát. (Ez negyedévente egyszer történt meg.)

142 1859-ben pedig a Statthaltereinek és az Oberlandesgerichtnek a közigazgatási hatóságok