Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

„megjegyzés" rovat, amely elsősorban a nagyobb áremelkedések okadatolására szolgált); a sütőipari termékek árairól külön kellett jelentést tenni.

129 Ugyanebbe a körbe tartozik a kereskedelemügyi minisztériumnak 1856. július 13-án a belügyminisztériummal egyetértőleg hozott rendelete is, amelyben a helytartóság kivételes esetekben megadandó engedélyéhez kötötte a hetivásárokon más helységekben lakó iparosok és kereskedők megjelenését. (A helytartóságnak kellett megjelölni azokat a helységeket, ahonnan ilyen személyek az illető vásáron részt vehettek.)

130 A helytartóság közlekedésügyi hatáskörét is illette a belügyminisztériumnak az az 1853. június 9-i rendelete, amellyel már a takarékpénztárak felügyeleténél is foglalkoztunk, s amely Erdélyre is kiterjesztette a vasútügyet illető 1837. december 29-i és 1838. június 18-i császári elhatározások hatályát. E-zek az alábbiakban határozták meg az országos közigazgatási hatóság vas út ügy í teendőit: a) egymáshoz kapcsolódó vasútvonalak vállalkozói közt a vasútvonalak kölcsönös használata körüli egyenetlenségek ügyében döntőbíráskodás; b) kisajátítás engedélye vasútépítésnél; c) a vasúti szállítás árainak megállapításába való befolyás (olyan esetekben, amikor a vasút tiszta nyeresége meghaladja a tőkebefektetés 15%-át); d) biztos kiküldése minden részvénytársaság jellegű vasútépítési vállalkozáshoz; ennek feladata a vállalkozás alapszabály-, ill. törvényellenes működésének meggátlása volt; a vállalat vezetésére nem bírt befolyással, de minden tanácskozáson részt vehetett, betekintéssel bírt az iratokba, és felvilágosításokat kérhetett.

131 Az út- és víziépítkezési kisajátítások problémájával foglalkozott a bel-, igazságügyi és a kereskedelem-, iparügyi és középítészeti miniszternek az az 1857. április 21-i rendelete, amely szerint kényszerkisajátítási határozat hozatalának joga a helytartóságot illeti (tőle a belügyminisztériumhoz nyílt a fellebbezés útja, s az az érdekelt minisztériumokkal egyetértésben intézkedett).

132 Az oktatásügy területén három szabályozás érintette a helytartóság hatáskörét. Az első a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1853. december 11-i rendelkezése volt, amellyel a katonai és polgári kormányzóság hatáskörébe utalta a görög nem egyesült teológiai főiskolai növendékek részére ösztöndíjak adományozásának jogát.

133 A második a kormányzóság 1854. január 20-i körrendelete, amely félévi jelentéseket követelt a magániskolák növendékeinek vallásoktatásáról (olyan iskoláknál, amelyek egy felekezet kezén voltak, csak a másvallásúaktól; azoknál, amelyek paritásos alapon álltak, azaz nem volt felekezeti jellegük, s nem is gondoskodtak maguk a vallásoktatásról, valamennyi tanulóéról). Ezt a rendelkezést a helytartóság még 1854-ben vagy 1855 elején úgy módosította, hogy a kerületi hatóságok hatáskörébe utalta a jelentések összegyűjtését és a velük kapcsolatos hivatali teendőket.

134 Végül itt említendő a helytartóság 1857. május 13-i rendelete az iskolalátogatási kötelezettség tárgyában. Ez számos feladatot ró a helytartóságra. Ilyen volt a szünidő szabályozásának egy vonatkozása: a falusi iskolákra érvényes szünidőrendszert a helytartóságnak kivételképpen joga volt kiterjeszteni olyan kisebb városokra is, amelyekben a földművelés a lakosok főfoglalkozása. Az ő hatáskörébe tartozott pusztán téli iskolák engedélyezése. A körzeti hivatalok, illetőleg a magisztrátusok hozzá tartoztak kimutatást felterjeszteni minden közigazgatási év végén az általuk az év folyamán az iskolalátogatási szabályok áthágása miatt kiszabott büntetésekről, véleményes jelentéssel a rendelet végrehajtásának problémáiról. Az iskolából való kimaradás 41* 643