Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

dák, gyógyszertárak, vegyi gyárak, vízművekkel kapcsolatos ipari üzemek, hajózható, tutajjal járható vagy úsztatásra alkalmas folyókon úsztató vagy tutajlétesítmények (Schwemm- und Flössanstalten), általában gyárak, ő erősítette meg a kereskedelmi társaságokat; ő adott felmentést az inas-, legény-, szolgálati (Servier-) és vándorévek és a mestervizsga letétele alól. (Kereskedelmi és iparengedélyek ügyében a kereskedelem- és iparügyi minisztérium volt a legfelsőbb folyamodási hatóság; ez magának tartotta fenn a cukorgyárengedélyek adását is. A sebészeti és gyógyszertári iparengedélyekben a belügyminisztérium volt a legfelsőbb hatóság, az ezeknek az iparágaknak minden gyökeres vagy eladható tulajdonságával kapcsolatos ügyekben azonban szintén a kereskedelem- és iparügyi minisztérium.)

74 Külön kell megemlékeznünk az építésügy megszervezéséről. Az erdélyi építészeti igazgatóságot még 1850 során létrehozták.

75 A postaügyet a még 1849-ben felállított ideiglenes erdélyi postaigazgatóság tartotta kézben; ezt meglehetősen laza kapcsolat fűzte a kormányzósághoz.

76 Az iskolaügy átszervezésére az alapot a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1850. február 22-i rendelete adta meg; ez a kormányzóságot illető hatásköri rendelkezést még nem tartalmazott.

77 Az év március végén ez a minisztérium is az általában használt módszerhez folyamodott: miniszteri biztost küldött Erdélybe az oktatásügy rendezésére, Ludwig Heufler vallás- és közoktatásügyi minisztériumi titkár személyében. Aznap kelt utasítása szerint a szervezés három részre tagolódott: a) a szervezéshez szükséges adatfelvétel; b) megbeszélések az ügyben érdekelt személyekkel és intézményekkel; c) kormányzati rendelkezések az új intézmények létrehozására. Az utóbbiakat, ha nem voltak nagy jelentőségűek, vagy különösen sürgősen kellett megtenni őket, közvetlenül a kormányzóságnak kellett végrehajtania. A miniszteri biztosnak létre kellett hoznia egy országos iskolai hatóságot. Feladatai voltak az alapítványoknak és alapoknak az új szervezetbe való beépítése terén is.

78 A magániskolákról szóló 1850. június 27-i ideiglenes törvény is feladatokat rótt a kormányzóságra: az ilyen intézetek felállítását legalább három hónappal előbb be kellett jelenteni nála, az iskola székhelyének megjelölésével és programjának (ez az intézet célját és működésének módját kellett hogy tartalmazza) megjelölésével, s egyben igazolni kellett, hogy tantestületének tagjai megfelelnek az előírt állampolgársági politikai, erkölcsi és szakmai követelményeknek.

79 Az egészségügy területén az 1849 és 1853 eleje közti időszakban nem ismeretes nagyobb szabályozás. Csak az országban felállított ideiglenes katonai kórházakkal kapcsolatban követelt a kormányzóság negyedévi jelentéseket, a következő adatokkal: ezred-, zászlóalj-, osztály- (Division-) vagy századkórház-e a szóban forgó intézmény, ki a szállásadója, házszám, az igénybe vett helyiségek száma, befogadóképesség, évi bérösszeg, az ebből a katonaság által ténylegesen fizetett összeg és e kettő különbsége, a használat ideje, az országos hozzájárulási pénzalapra (Landes-Concurrenz-Fond) eső bérösszeg és az előbbiekkel kapcsolatban esetleg még közlendő adatok.

80 1850. április 24-én és július 31-én a kormányzóság két rendelete írta elő: a vidéki orvos (Distrikts-Physikus) évente köteles kimutatást készíteni a himlőoltásról, újraoltásról ós az oltási költségekről. (Ezeket a rendelkezéseket újította meg a kormányzóság 1853. december 27-i rendelete).

81 Itt említendő meg továbbá a kormányzóság 1860. szeptember 13-i rendelete a szarvasmarha-egészségügyi jelentéseket illetőleg. A rendelethez mellékelt állategészségügy-rendészeti utasításnak egy, a kormányzóságot érintő vonatkozása