Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
Erdélybe küldésekor a pénzügyigazgatás újjászervezése mellett rendészeti feladatokat is nyert osztályrészül. Különösen a határrendészet szervezéséből kellett kivennie részét. 45 A rendőrségi-csendőrségi hálózat kiépülése ugyanis nem történt meg mindjárt a forradalom és szabadságharc leverése után, bármennyire is szükségét érezte ennek Wohlgemuth kormányzó. Kempen altábornagy, az akkori csendőrségi főfelügyelő (a későbbi birodalmi rendőrfőnök) 1849. október 12-én úgy nyilatkozott a kérdésben, hogy (a birodalmi csendőrség egységes szervezetének és „irányának" érdekében) meg kell várni a hadügyminisztérium döntését. 46 S hiába sürgette a kormányzóság 1849 őszén több ízben is (néha meglehetősen csípős hangnemben) az ügy rendezését, egyelőre nem ért el eredményt. így Wohlgemuth helyileg igyekezett megoldani a problémát. 1849 novemberében létrehozta a városkapitányságok intézményét. Az 1849. november 15-i kormányzói hirdetmény a szebeni, brassói, kolozsvári és marosvásárhelyi városkapitányság december 1-ével kezdődő működését adta tudtul; ezek az illető városokban látták el a rendészeti teendőket. 47 1850. január 19-én pedig újabb kormányzói közlés a vidéki dragonyosok (Districkts-Dragoner) szervezetének megalakítását jelentette be. Ezek részben egyszerű hivatali kézbesítőszolgálatot teljesítettek (közigazgatási rendeletek stb. eljuttatása más hatóságokhoz, továbbá a felekhez); az intézmény rendeltetése volt az is (s elsősorban az), „miszerint a kormány, s organjai intézményeinek s rendeleteinek teljesítése biztosíttassék, különösen a magán- és közbátorság, csend és törvényes rend fenntartásában a közigazgatási hatóságoknak, amennyiben e végre katonai erő nem igényeltetnék, szolgálat nyújtassék". A szervezet kizárólag a (politikai) közigazgatási hatóságok alá volt rendelve 48 . A csendőrség megszervezése azonban már nem sokat váratott magára. 1850. február 8-án Bach belügyminiszter rendeletében közölte a kormányzósággal a 8. csendőrezred létrehozását Erdélyben. 49 Az új szervezet hatáskörét a hadügyminisztérium 1850. február 23-i rendeletével, majdnem egy évvel a határőrség feloszlatása és területe igazgatási különállásának megszüntetése előtt, a határőrvidékre is kiterjesztették. 50 A csendőri ügyek azután viszonylag jelentős súllyal szerepeltek a kormányzóság ügyforgalmában (rendszeres jelentések stb.). A rendőrhatóságok kiépítésével kapcsolatban két momentum említendő. Az egyik a rendőrhatóságok hatáskörének a belügyminisztérium által végrehajtott általános szabályozása (1850. december 10.). Ez általában jelölte ki a rendőrség feladatkörét (az uralkodó, a császári ház, a „törvényes rend" védelme, a közcsend és rend fenntartása, a személy és vagyon biztonságán való őrködés, s a törvények megszegőinek kinyomozása, elfogása és átadása az ítélkezést végző hatóságoknak). A feladatkör részletezése pedig a következő ügykörökre bontja a rendőrség funkcióit: a) népesség-nyilvántartási (összeírás-) ügy, b) jelentkezési ügy (Meldungswesen, az egykorú magyar hivatali nyelvhasználatban „feljelentési ügy"); ehhez a kettőhöz tartozott a népesség nyilvántartása, a lakókimutatások, vendéglőkben megszálló idegenek, iparossegédek, gyári munkások és cselédek kimutatásainak készítése, a vendégfogadósok és atyamesterek által vezetendő idegen- és legénykönyvek ellenőrzése, a vendéglők és legényszállások, „főképpen pedig gyanús és rejtek helyek" időnkénti megvizsgálása, a népmozgalmi nyilvántartások pontosságán való őrködés; c) idegenügy (a külföldről érkező idegenek utazási és tartózkodási céljának megállapítása, tartózkodási engedélyek adása, „gyanús idegenek, főleg pedig külhoni kiküldöttek" — a német szövegben: »emissare« — „és csendháborítók" kiutasítása, nyilvántartás a tartózkodási időről, a kiutasított idegenekről, 40 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 625
