Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

az esetleges idegen-taxák beszedése és elszámolása); d) útlevélügy: utazó belföldiek nyilvántartása (különös tekintettel a „gyanús személyekre"), útlevelek megvizsgálása, belföldre útlevél adása és külföldre útlevelek kiadásának ajánlása kerületi elnököknél, ill. helytartónál; e) felvilágosítások más hatóságoknak vagy feleknek (az előbbiekben ismertetett adatgyűjtés alapján). 1852-ben, a birodalmi rendőrfőnökség (Oberste Polizeibehörde) megszervezése során, a rendőri hatáskörök újabb nagyarányú szabályozására kerül sor. Az új főhatóság (1852. május 27-i rendeletével jelezte a kormányzóságnak, hogy működése az év június 21-én kezdődik) csak a politikai rendőrség irányítását vette át; a nem politikai rendészet a belügyminisztérium hatáskörében maradt. Feladatait a hatáskörét megállapító rendelkezés (a szokványos általánosságok után) ügykörönként szabályozta, a következőképpen: 1. irányítja és ellenőrzi az útlevél- és idegenügyet; a külügyminisztériummal és az esetleg illetékes más minisztériummal együtt jár el a külföldön élő osztrák állampolgárok nyilvántartásában. 2. Irányítja a sajtórendészetet, és ellenőrzést gyakorol művészeti ügyekben. 3. Hatáskörébe tartozik a folyóirat-, kölcsönkönyvtár-, zenei kölcsönzőintézet-engedélyek ügye és a litografált sajtótermékek engedélyezése. 4. Befolyással bír könyv-, mű-, zenemű-kereskedési és nyomdai engedélyek adására. 5. Rendészeti felügyeletet gyakorol a színház és egyéb nyilvános előadások stb. felett, s képviseli a rendészeti szempontokat az ezekre való engedélyek adásánál. 6. Hatásköre kiterjed az állami távírdák magáncélokra való felhasználására is. 7. Befolyást gyakorol külföldieknek az állampolgárság kérdését illető alkalmaztatására, ezek felvételére iskolákba és nevelőintézetekbe. 8. A birodalmi rendőrfőnöksóg szerveinek hatáskörébe tartozott a köz- és személyi biztonság védelme is. Az új főhatóság az állam biztossági ügyeket illetően a birodalmi kül- és belügyminisztériummal való szoros együttműködésre nyert utasítást. Kötelessége volt a minisztérium felhívására tájékoztatást adni tisztviselők, lelkészek, tanítók és „egyéb közszolgálatban álló személyek" „politikai és állampolgári magatartásáról". A rendőrfőnökség, hatáskör-szabályozása szerint, minisztériumi ranggal bírt. Alája voltak rendelve az egyes koronatartományok helytartói, kormányzói, ill. országfőnökei (akik tartományukban a rendőrigazgatást irányították); a birodalmi rendőrfőnökségnek azonban joga volt közvetlenül is levelezni a városi rendőrkapitányságokkal és rendőrigazgatóságokkal. Az új szerv alá rendelték a csendőrséget és az egyéb biztonsági őrszemélyzetet (Sicherheits-Wachkörper) is .

51 Ez a rendelkezés tehát most már pontosan körülírta a kormányzóság rendészeti feladatait is; a Gouvernement megszűnéséig nem is történt e tekintetben lényeges változás. A rendészet területéről még néhány olyan intézkedést kell ismertetnünk, amelyek részben az igazgatási ág egészét illetik, részben pedig nem tartoznak a rendészeti igazgatás alább tárgyalandó különleges ügykörei közé. Első helyen ezek közül a titkos szolgálati kiadások pénzalapjával való elszámolást illetők említendők. (Ez az alap kifejezetten állambiztonsági szempontokat szolgált.) A belügyminisztérium 1852. február 16-i rendelete szerint (amelyeknek folyományaképpen a kormányzó az év március 23-án rendelkezett egyező értelemben alantasaihoz) az alsóbb szervezeteknek negyedévenként kellett számot adni ennek felhasználásáról a kormányzóság elnökségének. Ezt a rendelkezést erősítette meg a birodalmi rendőrfőnökség 1852. szeptember 14-i rendelete (és a kormányzó szeptember 29-i rendelkezése).

52 Itt említendő továbbá az az 1852. január 19-i kormányzósági rendelet is, amelynek értelmében a katonai vidéki parancsnokságok negyedévente