Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

mondottak le, midőn a fellázadt párt, a dynastiátóli elszakadás által felségsértő irányát világosan kimondotta." A már említett öt vidékparancsnokságnál tehát tisztogató bizottságokat (Purifikations-Commissionen, az egykorú hivatalos magyar nyelvhasználat szerint „tisztító bizottmányok") kellett létrehozni.

16 További különleges feladatot jelentettek a szabadságharc leverésével kapcsolatos pénzügyi teendők. Nemcsak a birtokoknak stb. haditörvényszéki eljárás és ítélet következtében történt zár alá vételéről vagy elkobzásáról van itt szó, hanem a magyar kormány szervei által törvényhatósági és városi adópénztárakból felvett összegek visszaköveteléséről is. Ez hosszan húzódó ügy volt; a kormányzóság még 1852 .január 29-én is azt követelte a katonai vidéki parancsnokságtól, hogy negyedévenként tegyenek neki rendszeres jelentéseket az ezen a címen befolyó pénzösszszegről.

17 A berendezkedés időszakának harmadik különleges ügycsoportját a tájékozódás ügyei teszik. Erdély igazgatásának élére új, az ország állapotával, problémáival ismeretlen emberek kerülnek; így érthető, hogy a kormányzóság egyre-másra kéri alsóbb szerveitől a kimutatást az erdélyi iskolákról és jótékonysági intézményekről (vagyonukról stb.),

18 az iparról és ipari lehetőségekről,

19 a dohánytermelésről, feldolgozásáról és áráról

20 stb. A berendezési időszak hozza meg bizonyos, a forradalom utáni katonai jellegű igazgatásból következő hatásköri problémák tisztázását is. Arról már beszéltünk, hogy a katonai és polgári kormányzóság szoros felügyeletet gyakorolt a haditörvényszékek munkája felett — s, a különleges helyzetben levő szebeni vidéket, a Királyföldet kivéve, ahol nem állt meg a bíráskodás működése, egy ideig ezek voltak Erdélyben az egyedüli bíráskodási hatóságok. Emellett a kormányzóság rövid ideig a kincstári hatóságok felett is bírt — ha nem is törvényesen szabályozott -— hatáskörrel. Magának Theodor Weiss von Starkenfelsnek erdélyi szereplése is lényegében véve a kormányzóságnak a kincstári szervek feletti hatáskörét jelentette. Ezt a „kitűnő államhivatalnokot" (később a birodalmi börtönügyi felügyelő tisztét látta el) a belügyminisztérium küldte Woklgemuth mellé a kincstári igazgatás új szervezésének végrehajtására.

21 S Weiss erdélyi tevékenysége során valóban inkább tartozott a kormányzóság apparátusába, mint bármely más szervébe. A kincstári szervek egy ideig tartó függését a kormányzóságtól azonban nemcsak ez a személyi tényező eredményezte. A Gouvernement egyébként is ellenőrizte a működését újra megkezdett Thesaurariatus munkáját. 1849. október 24-én jelentést kért Béldi Györgytől (a kincstartóság 1848 előtti alelnökétől, aki 1849 nyarától a hatóság munkáját irányította) a kincstári hatóságoknak a forradalom és szabadságharc alatti tevékenységük miatt felfüggesztett vagy elbocsátott, ill. tisztogatási vagy haditörvónyszéki eljárás alá vonandó tisztviselőiről és alkalmazottairól.

22 Kimutatást követelt a kincstár havi bevételeiről és kiadásairól,

23 bizonyos működési kimutatások kéthetenkénti beküldésére kötelezte,

24 a manipulatióra vonatkozó utasításokat adott neki,

25 s számos egyéb kincstári vonatkozású ügyben küldött hozzá rendelkezéseket. A függés felbomlása azonban rövidesen bekövetkezett. A birodalmi pénzügyminisztérium már 1849. december 30-án úgy rendelkezett, hogy a Thesaurariatus hozzá küldje fel Gescháftsprotokolljait, s a kormányzóság csak az ezekbe való betekintés jogával bírjon.

26 Az adózásnak az egész korszakban bizonyos fokig közös igazgatását kivéve, a kincstári ügyek rövidesen eltűntek a kormányzóság ügyforgalmából. (A kormányzóság és utódai, a helytartóság és a