Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

visszaállított Főkormányszék egyaránt bocsátottak ki pénzügyigazgatási vonatkozású hirdetményeket a pénzügyi szervek munkájának támogatására. Ilyen vonatkozású ügyek intézésével azonban már nem találkozunk náluk a későbbiekben.) Külön kell szót ejtenünk az adóigazgatás elkülönüléséről a közigazgatási szervektől. Az adóigazgatás 1848 előtti irányítóját, az országos főbiztosságot (Supremus Commissariatus Provinciális) 1849 márciusa átkergette a határon; vezetője, Josef Bedeus von Scharberg is a császári és cári csapatok hátában érkezett vissza Erdélybe. Ott a belügyminisztérium 1849. június 30-i rendelete értelmében újjászervezte a hatóságot.

27 Az erdélyi földadókatasztert és a földadó-provisoriumot bejelentő 1849. október 20-i pátens 6. §-a is, további intézkedésig, az országos főbiztosság kezében hagyta az adóügy igazgatását.

28 A főbiztosság sorsa azonban eldőlt. Minthogy a császári csapatok élelmezését a kincstári igazgatás vette át, az előfogat- és beszállásolási ügyeket az illetékes közigazgatási szervek intézték, s a különböző országos alapok igazgatása a kormányzóság hatáskörébe került, a főbiztosságnak nem maradt más feladata, mint az adóigazgatás. így Wohlgemuth 1849. november 8-án feloszlatta.

29 A feloszlatás ellenére az még jó ideig vitte az adóigazgatás ügyeit, s a kormányzóság szorosan ellenőrizte is: havi kimutatásokat követelt tőle az egyes körzetekben befolyt adóról, valamint a korábbi, ill. jelenlegi hátralékokról.

30 Lassan azonban az adóigazgatás felügyelete is átment az adófelügyelők (Steuer Inspektorén) kezébe. Az 1850. augusztus 31-i kormányzósági körrendelet már csak a számadási ügyeket (Computangelegenheiten) hagyta meg a főbiztosság hatáskörében.

31 Mindenesetre haldoklása lassú volt: az 1851. október 13-i pénzügyminisztériumi rendelet még mindig működésben találta, igaz, hogy ekkor végleg el is vette tőle az egyenes adók igazgatását, s csak a korábbi főbiztossági restantiák elintézését és földadó-provisorium létrehozását hagyta meg neki.

32 Működése évről évre zsugorodott össze; 1855-től már nem is fejtett ki érdemi tevékenységet, de 1858-ig tengődött. Míg tehát az adóigazgatás kivált a kormányzóság hatásköréből, másrészt a bányaigazgatás legalábbis ideiglenesen oda került át a pénzügyigazgatási szervekéből. A folyamat kezdetét a földművelés- és bányaügyi minisztérium 1849. október 6-i rendelete jelentette, amely elválasztotta a kincstári bányaügyeket a Thesaurariatus hatáskörétől, s irányításukat ideiglenesen Ferro miniszteri biztosra bízta.

33 Mindenesetre majd két év telt bele, míg az erdélyi bányaigazgatás szervezete az 1852. május 6-i császári elhatározás értelmében létesítendő kolozsvári bánya-, erdő- és só igazgatóság (Berg-, Forst- und Salinen-Direction) felállításával megszilárdult.

34 Hosszabb és problematikusabb folyamat volt a bíráskodás elkülönülése a katonai—polgári közigazgatástól. Az első bírói szervek, a haditörvényszékek, már 1849 őszén létrejöttek. Ezeket az alsóbb büntetőbizottságok (ambulante Criminal-Commissionen) felállítása követte 1850 tavaszán; feladatuk a letartóztatott és cselekményeikre nézve nem haditörvényszék alá tartozó bűntettesek ügyeiben a nyomozás és ítélethozatal volt.

35 Másfél hónappal ezek létrehozásának meghirdetése után került sor az ideiglenes büntető törvényszékek megalakítására, amelyeknek szervezése már 1849 novemberében kezdetét vette.

36 1850. április 28-án a kormányzó hirdetményben közölte, hogy a kolozsvári, gyulafehérvári és rettegi vidéken egy-egy, az udvarhelyi vidéken két ideiglenes büntető törvényszéket hozott létre, a fogarasi vidéken pedig egy büntető nyomozóbizottságot (Strafenuntersu-