Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

1849-i ERDÉLYI MAGYAR HATÓSÁGOK LEVÉLTÁRA 1849. január-augusztus 5 csomó, 1 kötet (részben) 1—5. Ügyiratok 5 csomó 6. Iktatókönyv 1 kötet (részben) Az állag a négy teljhatalmú országos biztos (Beöthy Ödön, Csányi László, Szent Iványi Károly és Boczkó Dániel) iratait tartalmazza. A biztosság létrehozására Bem első erdélyi hadjárata megindulásakor került sor. 1848. december 19-én kelt az a rendelet, amely Beöthy Ödönt (a bihari ellenzék régi vezérét, 1848-ban bihari főispánt) nevezte ki teljhatalmú országos bizTeljhatalmú országos biztosok F 245. BIZTOSI IRATOK BEVEZETÉS Az 1849-i magyar hatóságok iratai külön részt képeznek az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakon belül. Országos hatóságok ezek (egy több és egy egyetlen törvényhatóságra kiterjedő hatáskörű kormánybiztosság, valamint egyes pénzügyigazgatási szervek kivételével), de mégsem abban az értelemben, mint az 1848 előttiek. Erdély az unió után az egységes Magyarország része lett, s az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849-ben már nem tűrte meg Erdélyben a régi országos hatóságokat. Az 1849-es év a Gubernium szétkergetésével kezdődött (január 2.), s Szeben bevétele véget vet az ott működött kormány hatóságok életének is. Az Országos Honvédelmi Bizottmány később is vigyázott: még a látszata se legyen annak, hogy Erdélyben külön kormányhatóságok működnek. Arra azonban, hogy Erdély igazgatását minden további nélkül egybeolvassza a magyarországival, nem gondolhatott. Az országrész március végéig hadszíntér volt (bár északi fele január közepétől szilárdan a magyar kormány kezén van). A felszabadított területeken nagyarányú pusztulás fogadta a magyar hatóságokat; a lakosság egy része elmenekült; a polgári kormányzat helyreállítását szinte teljesen elölről kellett kezdeni. Mindezt a végsőkig bonyolódott és éleződött politikai helyzetben. Ezért volt szüksége a magyar kormánynak olyan átmeneti hatóságokra, amelyek nem voltak országos kormányszervek, de mégis az egész országra kiterjedő hatáskörrel oldhatták meg az igazgatás teljes egységesítése felé való átmenet problémáit, s (egy részük) biztosítani tudta a magyar kormány politikájának érvényesülését is. így jöttek létre a teljhatalmú Országos Biztosság, az alája rendelt kormánybiztosságok, Debreczeni Márton miniszteri biztossága és az alája tartozó kincstári igazgatási szervek, az erdélyi feltörvényszék és a számvevő bizottság.