Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

tossá Erdély területére. A Gubernium feloszlatásával kellett elkezdenie működését. A Főkormányszéknek lagymatag vagy éppen forradalomellenes tevékenységével Kossuth már 1848 őszén tisztában volt; a hatóság szétkergetésére azonban akkor nem kerülhetett sor. A feloszlatás 1849. január 2-án történt meg. Beöthy kezdte meg a polgári közigazgatás megszilárdítását is, abban a néhány hétben, amelyet Erdélyben töltött. Beteges állapota, elsősorban azonban Bemmel való nézeteltérései lemondásra késztették. Utódául az 1848 során nehéz politikai és kormányzati feladatok sorát megoldott Csányi Lászlót küldte Kossuth Erdélybe (január 27-én, részletes utasítással látva el). Az új országos biztos hatásköre szintén Erdély egész területére kiterjedt. Kossuth érintetlenül hagyta a Királyhágón inneni magyar megyékre vonatkozó főkormánybiztosi jogát is. A hadseregre nézve is bírt hatáskörrel. Annak a nyílt rendeletnek fogalmazványába, amely Csányi megbízatását adta tudtul, Kossuth saját kezűleg toldotta bele a következő szöveget: „Működési köréhez tartozik különösen az erdélyi hadsereg, melynek, amint stratégiai vezérlete a vezérparancsnokot illeti, úgy a hadjáratnak politikai irányát a kormány utasításához képest ellenőrizni, s az ország kormányát a hadseregnél képviselni országos biztos úr feladata; mi végett valamint az erdélyi hadvezér operationalis tere és szándékáról országos biztos urat folyvást világosságban tartandja, úgy országos biztos úr a hadjárat politikai irányát a hadvezérrel tudatni fogja." Ezt a szövegrészt Kossuth törölte a fogalmazványból, azonban bizonnyal nem mintha az elgondolást vetette volna el, hanem mert ennek a kényes kérdésnek tárgyalása nem illett nyílt rendeletbe. Ha Csányinak (s hatványozott mértékben utódainak) kevéssé nyílt alkalma Bem hadmozdulatainak tervébe beletekinteni, ez nem a felhatalmazás hiányán múlott, hanem azon, hogy nem volt megvalósítható. Katonai vonatkozású hatáskört adott Csányinak az az intézkedés is, amely szerint törzstiszteket nevezhetett ki a nemzetőr-zászlóaljakhoz. Feladatai elsősorban politikai jellegűek voltak, s csak azután közigazgatásiak, amennyire ti. a kettő elválasztható Kossuth utasításában. Az unió tényleges létrehozása, a biztos első számú feladata, szintén legalább annyira volt politikai jellegű, mint közigazgatási. A további politikai útmutatások: figyelemmel kell lennie a három natio és négy vallás rendszerére, mindazonáltal úgy, hogy „a magány vagy felekezeti érdekek miatt. . . sem a közügyet, sem pedig a magyar nemzetiség jövendőjét (nem a többek feletti zsarnokságát!) biztosító magasabb politikai szempontokat háttérbe szorítani nem kell". Meg kell nyerni a nép szimpátiáját. Ha azonban erre nincs mód, „erélyes szigor" és kérlelhetetlenség szükséges az országrész nyugalmának megteremtéséhez. A lakosság támogatásának megnyerésére még két konkrét feladat végrehajtását jelölte meg Kossuth. Az első az úrbéri kármentesítés ügyének rendezése. Minthogy Erdélyben korábban nem volt úrbérrendezés, a munkát úrbéri összeírással kellett volna megkezdeni. Csányinak tehát bizottságot kellett alakítania a rendezés tervének kidolgozására. (Megjegyzendő: nincs tudomásunk ilyen bizottság létesítéséről.) A második az 1848. őszi—téli ellenforradalmi felkelés alatt elszenvedett károk megtértté je volt. Az igazgatás átszervezése terén a leghatározottabb utasításokat az országos hatóságokra nézve adta (s adhatta) Kossuth. A Gubernium maradjon feloszlatva; erre a sorsra jusson a Thesaurariatus is. A királyi tábla azonban meghagyandó, sőt, ha tanácsosnak látszik, egy ideiglenes főtörvényszéket is kell alakítani, amely